Kulcsár Szabó Ernő

Költészet és korszakküszöb

Klasszikusok a modernség fordulópontján


Grammatikai táj és modális személytelenítés

Nemes Nagy Ágnes költészetének alakulását le lehet írni úgy, mint a vallomáslírától az úgynevezett „személytelen tárgyiasság” vagy „tárgyias hermetizmus” felé megtett út egy lehetséges változatát. Ám egyfelől korai vallomáslírájának a nyelve már kezdetben sem kelti annak illúzióját, hogy – akár magánbeszédként is – az én belvilágának közvetlen megvallását „szorgalmazná”. Másfelől már a negyvenes években feltűnnek szövegeiben a versmondatnak azok az elliptikus, nominális változatai,257 amelyek – az epideiktikus elem erősödésével – pályája későbbi szakaszain a legerőteljesebb poétikai effektusok kiváltói lesznek.258 Ez a nem „továbbító”, hanem inkább megmutatva evokáló beszédmód nem uralja ugyan – vagy csak igen ritkán – a verseket, de sajátságos módon mindig a nyelvileg legintenzívebb és a legemlékezetesebb akusztikus impulzusokat hagyja hátra a befogadásban. Pontosan figyelte meg Schein Gábor, hogy a költői pálya alakulásában nem annyira a technikai változások, mint inkább bizonyos – már eleve meglévő – nyelvpoétikai elemek növekvő szerepe látszik meghatározónak:

Költészet és korszakküszöb

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 309 1

Jelen kötet írásai közvetlenül vagy áttételesen arra törekedtek, hogy bő két évtized kutatásaira támaszkodva megmutathassák: az 1920/30-as évek korszakküszöbén nem valamiféle hatástörténeti véletlennek köszönhető a kiemelkedő alkotások szokatlan megszaporodása. Története folyamán talán először fordul elő, hogy a magyar költészetnek nem megkésett, követő, epizodikus vagy utánzó jellegű a részesedése egy nagyszabású világirodalmi fordulatban. Az értelmezéseknek olyan poétikai történések – s velük a korszak új önmegértésének kérdései – állnak a középpontjában, amelyek minden kétséget kizáróan a kortárs európai líra élvonalába, Benn, Valéry, Eliot, Pound, Kavafisz és Mandel’stam mellé emelik a kései Kosztolányi, illetve József Attila és Szabó Lőrinc nem is egy alkotását. A Te meg a világ (1932), a Medvetánc (1934) és a Számadás (1935) verseinek szemléleti-poétikai újításaival olyan messze ható költészettörténeti fordulat veszi kezdetét a magyar modernségben, amelynek valódi jelentőségét a maga következményeiben – a korszak iránt elmélyülő érdeklődés ellenére – máig sem látjuk még igazán pontosan.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kulcsar-kolteszet-es-korszakkuszob//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave