Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


Dajkabeszéd

A fenti értelmezést tovább erősíti, hogy a tekintetirány referenciális interpretációja nem csupán a szemkontaktus osztenzív jelzését követően figyelhető meg. Senju és Csibra (2008) azt is megvizsgálta, hogy vajon a dajkabeszéd, mint osztenzív kommunikatív jelzés, szintén alkalmas‑e a kommunikatív szándék kifejezésére és ezen keresztül a tekintetirány referenciális követésének kiváltására. Az, hogy a dajkabeszéd prozódiai mintázatát már újszülött csecsemők is preferálják a normál hangsúlyozású, felnőttek közti kommunikációban használt beszédmintázattal szemben (pl. Cooper–Aslin 1990), szintén egybevág azzal a feltételezéssel, hogy a gyermeket megszólító dajkabeszéd a másik ágens kommunikatív szándékát kódoló osztenzív jelzés lehet. Senju és Csibra (2008) eredményei igazolták ezt a feltevést, mivel – a szemkontaktushoz hasonlóan – a dajkabeszéddel történő megszólítás önmagában is képes volt kiváltani a csecsemőkből az azt követő tekintetirány- változás referenciális követését, míg a dajkabeszéd hiányában a tekintetkövetési válasz elmaradt. Mindez megerősíti, hogy a dajkabeszéd is alkalmas a kommunikatív szándék jelzésére, és egyben azt is alátámasztja, hogy a tekintet irányát a csecsemők osztenzív-kommunikatív helyzetben feltehetően referenciális jelzésként értelmezik.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave