Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


Az SNYZ morfológiai jellemzői a magyarban

Magyar nyelvterületen az első SNYZ‑esettanulmány Vinkler és Pléh (1995) munkája, amelyben a szerzők egy nyolcéves, SNYZ-t mutató gyerek legjellemzőbb nyelvi tüneteit mutatták be. A gyereknek nehézséget jelentett az alaktani jegyek és az azoknak megfelelő mondattani szerepek összekapcsolása, a főnévi morfológia terén elsősorban az esetrag elhagyása (pl. Kukucskálnak az ablak) és a birtokos személyjel elhagyása volt jellemző (pl. Az őzike… őzikének van egy kis őzike). További kutatások jelentős mennyiségi elmaradásokat mutattak ki az igeragozás és a főnévragozás terén egyaránt, amelyek meghaladták a szókincselmaradás szintjét (Lukács et al. 2009; 2010; 2013). Lukács és munkatársai (2010) SNYZ-t mutató gyerekek főnévragozási képességeit vizsgálták, eredményeik szerint az SNYZ-ben érintett gyerekek esetragozási képességei spontán beszédükben megfelelnek általános nyelvi képességeiknek, de kiváltott produkciós feladatokban a fiatalabb gyerekeknek nehézséget jelentenek a toldaléksorozatok, illetve a lexikális vonzatot jelölő esetragozásban elmaradást mutatnak általános nyelvi szintjükhöz képest. Az elmaradás kifejezettebb az önkényes, vonzatviszonyokat jelölő esetragok esetében, mint téri viszonyt jelölő ragok esetében, melyek szemantikailag transzparensebbek. Kiemelkedő nehézséget jelentenek tehát SNYZ-ben a toldaléksorozatok, illetve a vonzatviszonyt jelölő esetragok használata (az SNYZ-re jellemző magyar nyelvi tünetek áttekintéséhez l. Lukács et al. 2014). Az SNYZ magyar nyelvi eredményei általában illeszkednek a nyelvközi összehasonlítások alapján kialakuló képbe. Ami az igei egyeztetést illeti, a magyar nyelv négy nyelvtani dimenziót kódoló igei egyeztetési rendszere önmagában nem jelent nehézséget az SNYZ-t mutató gyerekek számára. Ebben tehát megerősíti az eddigi nyelvtipológiai általánosításokat, amelyek szerint a gazdag morfológiájú nyelvekben az SNYZ-t mutató gyerekek nyelvi képességének relatív erőssége az igeragozás, hibatípusaik pedig döntően más ragozott alakokkal való helyettesítések, nem pedig a ragok elhagyása vagy alapértelmezett alakok használata. A lexikális esetjelölésben mutatkozó jelentős nehézségek mintázata – vagyis a lexikális vonzatot jelölő morfémák használatának gyengesége – hasonlít a török SNYZ-ben tapasztaltakhoz, ami szintén megerősíti az SNYZ-tünetek nyelvtipológiai összefüggéseit. Az igei és főnévi morfológia vizsgálata során azonban idáig nem került sor a birtoklást kifejező szerkezetek felmérésére SNYZ-ben.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave