Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


Mondathangsúly

A mondathangsúly a magyarban jóval szorosabb összefüggést mutat a szintaktikai szerkezettel, mint a németben. A fókuszálást elsősorban a szórend jelöli: a kiemelendő mondatrész a ragozott igét közvetlenül megelőző pozícióba kerül. Azokban a nyelvekben, amelyekben a szintaxis, vagyis a szórend játszik elsődleges szerepet a fókuszjelölésben, a prozódiai kiemelés általában kevésbé fontos, és kevesebb változatosságot mutat. Vallduví (1991) az olyan nyelveket, amelyekben a kiemelendő mondatrész többnyire egy bizonyos mondatpozícióba kerül (pl. a franciában, spanyolban vagy a katalánban a mondat végére, a magyarban a logikai állítmány elejére), prozódiailag nem-plasztikusnak nevezi. Azokban a nyelvekben, (pl. angol, német, holland), ahol a kiemelés elsősorban a dallamhangsúly típusán és prozódiai paramétereken keresztül valósul meg, Vallduví szerint a prozódia plasztikus, vagyis rugalmasan követi az információs szerkezetet. Ezzel szemben a prozódiailag nem-plasztikus nyelvekben a dallamformák kevésbé változatosak, és a nyelvtani funkcióval bíró dallamhangsúlyok száma is kisebb. Face–D’Imperio (2005) eredményei szerint a spanyolban a tág és szűk fókusz prozódiai megvalósulása csak mondat belseji helyzetben különbözik egymástól. A fókuszra jellemző emelkedő, L+H* tónusú hangsúlyban a szűk fókuszra magasabb f0-érték jellemző, az alapértelmezetten prominens mondatvégi pozícióban azonban a szűk fókusz megvalósulása akusztikailag nem különbözik a tág fókuszétól. A magyarra részben hasonló eredmények születtek (lásd alább).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave