Bánréti Zoltán (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Kísérletes nyelvészet


A disztributív–kollektív többértelműség

A disztributivitás fogalma olyan szemantikai leképezésre utal, melynek során egy szemantikailag többes számú entitás részeire külön-külön alkalmazódik egy predikátum. Ez az interpretáció akkor áll fenn, ha a szemantikailag egyes számú individuumokig ható (pl. (2a) és (2b), illetve (2a) és (2c) között fennálló) disztributív következtetés helyes. A disztributív mondatok kumulatív jellegű következtetéseket is megengednek (mint amilyen a (2b)-ből (2a) igazságára való következtetés), melyek a disztribúciós következtetések fordítottjának tekinthetők. A kollektív interpretáció ezzel szemben akkor áll elő, amikor a mondat predikátuma a többes számú entitás egészére alkalmazódik, úgy, hogy az állítás sem kumulatív, sem pedig disztribúciós következtetésnek nem tesz eleget (l. (1b)). Bizonyos esetekben a disztributív olvasat kötelező (mint (1a)-ban és (2c)-ben), más esetekben kizárt (mint (1b)-ben), a kevert predikátumok esetében pedig mindkét értelmezés megengedett lehet (mint (1c)-ben és (2a)-ban).1 Bár a szakirodalom a jelenséget leggyakrabban az alanyi NP-kkel kapcsolatosan tárgyalja, az kiterjed más mondatrészekre, így egyéb vonzat vagy szabad bővítmény szerepű NP-kre is (Dowty 1987; Lasersohn 1993; 1998).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXIX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 933 7


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Ez a kötet kísérletes nyelvészeti tanulmányokat tartalmaz, azaz olyan kutatások eredményeit ismerteti, amelyek egy tág értelemben vett „laboratóriumban" végzett kísérletek eredményein alapulnak. A kötet koncepciója szerint mind a legmodernebb technikai eszközrendszerekkel felszerelt kísérleti laboratóriumi struktúra, mind valamilyen speciális terep (óvoda, iskola, rehabilitációs intézet), mind pedig az internet, például a Facebook is szolgálhat kísérlet lefuttatásának kereteként. A nyelvészetben alkalmazott kísérletek módszertana természetesen követi a tudományos kísérletek általános paradigmáját és megőrzi annak lényeges jegyét: hogy megismételhető, objektív legyen.

Amíg számos interdiszciplináris területen, így például a neurolingvisztikában és a pszicholingvisztikában, a tudományos kísérleteket a 19. század óta alkalmazzák, addig az olyan nyelvészeti témákban, mint a nyelvtan készítése, a nyelvleírás, viszonylag újabb fejlemény a kísérletes módszertan alkalmazása. Ezt sok minden motiválta, többek között a kurrens nyelvészeti modellek, elméletek és variánsaik versengései és ennek kapcsán olyan objektív bizonyítékok keresése, amelyek csak kísérleti helyzetekben állíthatók elő.

Kötetünk tanulmányait négy tematikus egység szerint csoportosítottuk: 1. Nyelvleírási kérdések, 2. Nyelvelsajátítás, 3. A mesterségesnyelvtan-elsajátítási paradigma alkalmazásai, 4. Nyelvi zavarok.

A szerzők között nemcsak a terület jelentős ismertségű személyiségei, hanem külföldről korábban hazatért, vagy más országokban dolgozó és az itthoniakkal szoros kapcsolatokat fenntartó, sőt Magyarországon működő külföldi kutatók is megtalálhatók, példázva a magyarországi nyelvészet nemzetközi beágyazottságát. Nyolc tanulmány esetében a szerzők mellékeltek a kísérleteik hátteréhez, például az adatbázisokhoz, vagy a keretként szolgáló kutatási projekthez és kutatócsoporthoz elvezető internetes linkeket, melyeket QR-kódok formájában adunk meg. A QR-kódok okostelefonnal azonnal aktív linkekre fordíthatók.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxix//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave