Az orthorexia nervosa első leírását Steven Bratman nem tudományos folyóiratban, hanem a Yoga Journalben tette közzé. Talán ez a magyarázata annak, hogy a közleménynek szakmai körökben évekig alig szenteltek figyelmet (Bratman 1997). A tudományosságot az is megkérdőjelezte, hogy a cikk egyben saját „egészségesétel-függőségéről” szóló személyes vallomás is. Bratmann részletesen beszámol arról, hogy orvosként elkötelezett híve volt az alternatív gyógymódoknak, így mint terápiás eszköznek, a diétának is. Saját maga is vegetáriánus lett, és az evés körül egyre több „kényszert”, egyre több rítust alakított ki. Ötvenszer kell megrágni a falatokat, bizonyos ételek csak bizonyos időben és sorrendben ehetők stb. Új tanokat dolgozott ki az egészséges étrenddel kapcsolatban, s ezeket mint evangéliumot hirdette. Dogmatista hívő lett, aki minden más nézetet, véleményt és magatartást lenéz és elutasít. Az élete, a gondolatai, a tevékenysége csak az evés körül forgott, hangulata attól függött, hogy az „egészséges” étkezést mennyire tökéletesen sikerült megvalósítani. Közben messianisztikus attitűdöket vett fel, hirdette az igét, s családjával, barátaival a kapcsolata egyre jobban megromlott. Mindenkitől eltávolodott, aki nem fogadta el a tanokat, s egyre magányosabb lett. Közben észlelte, hogy a különböző „szekták” (makrobiotikusok, lakto-vegetáriánusok stb.) hívei között az „egészséges étel” mennyire mást jelent, és az ellentmondásokat nem tudta feloldani. Egyedül nem is tudott kilépni ebből a függőségből, csak „táplálkozási tanácsadó guruja” és egy szerzetes segítségével, akiknek nézetei, és magatartásuk segített felismerni dogmatikus megszállottságának paradoxonát.