A hepatocellularis carcinoma korai stádiumában tünetszegény betegség. A daganatszövet növekedése és az erekbe történő betörése okoz általános és lokális tüneteket. Hasi diszkomfort, cachexia, az addig kompenzált cirrhosis terápiarezisztens dekompenzációja, súlyos esetben a vena portae vagy a hepaticus vénák thrombosisa jelzi a betegség progresszióját. A laboratóriumi leletek közül a vérkép a májfunkció, a haemostasis, a szénhidrát- és a kalciumanyagcsere eredmények gyors romlása jellemző. Az etiológia tisztázásához és a magas rizikójú betegek kiszűréséhez az alkohol, a gyógyszer- és a vegyszerártalom, a B-, C-, delta vírushepatitisek, az anyagcsere-betegségek és a nem alkoholos steatohepatitis vizsgálatai vezetnek. Májgóc esetén diagnosztikus értékű a perzisztálóan magas alfa-foetoprotein, 200 ng/ml felett >90% a pozitív prediktív értéke. A mindennapi gyakorlatban ritkábban mért biomarkerek a glikozilált alfa-foetoprotein-L3 és a K-vitamin-hiány indukálta des-gamma-karboxi-protrombin. HBeAg-pozitív krónikus B-hepatitises betegekben többszörös a tumormegjelenés valószínűsége, ha C genotípusú, a precore régiójában az 1762 és az 1764 helyen kettős mutációt tartalmazó B vírussal fertőzöttek. A magas rizikójú betegeknél 6 havonta, tisztázatlan dignitású, 1 cm alatti májgóc esetén 18–24 hónapon keresztül 3-4 havonta hasi ultrahangvizsgálat és alfa-foetoprotein-mérés javasolt.