A figyelmet egy adott tárgyra irányíthatjuk, még azelőtt, hogy ott megjelenne a viselkedés szempontjából lényeges inger. Láttuk, hogy azok az események, melyek valóban itt játszódnak le (ilyeneket jelölt a valid jelző inger), gyorsabb válasszal járnak az egyéb területen megjelenő eseményekre adott reakciókhoz képest. Önmagában véve ez az eredmény nem jelenti azt, hogy a nem figyelt területen megjelenő ingerek feldolgozása bármi módon gátlódik. Láttuk azonban azt is, hogy egy bizonytalan helyzethez képest (nincs kiemelten kezelt hely) a nem figyelt helyen a reakcióidő hosszabb. Az eredmények ilyen szerkezete alapján már több joggal feltételezhetnénk a nem figyelt területre irányuló gátlást. Ám érvelni lehetne úgy is, hogy az összevetés nem megfelelő. Abban az esetben, ha a jelzés arra utal, hogy a célinger azonos valószínűséggel jelenik meg két (vagy több) helyen, a figyelem szélesebb területre terjedhet ki – mint azt a zoom-lencse metaforával kapcsolatban láthattuk. Az ilyen megosztott figyelmi helyzetben a lehetséges területeken a figyelmi várakozás nem nulla, hanem (akár a zoom-lencse analógiát tekintve) valamilyen pozitív érték. A megosztott helyzet ezért nem teljesen megfelelő alapvonal ahhoz, hogy az eredmények alapján gátlási folyamatokat feltételezzünk. Mint láttuk, az eseményhez kötött potenciálvizsgálatok alapján a nyereség és a veszteség eltérő agyi elektromos jelenségekben mutatkozik meg, így mégsem kizárt, hogy az irreleváns ingerek esetében regisztrálható amplitúdócsökkenés gátlási jelenségekkel állhat kapcsolatban.