Az előbbiekben az akusztikus világról szinte észrevétlenül visszatértünk a vizuálisra. Mennyiben hasonló ehhez a vizuális világhoz az akusztikus? Hangokat is objektumok bocsátanak ki, azonban ezek az objektumok másként jelennek meg a látás és a hallás esetében. A világ a retinára vetül, ami abból adódik, hogy a fény egyenes vonalban terjed. A téri viszonyok tehát megőrződnek az érzékelőrendszerben, majd e vetület a feldolgozórendszer különböző emeletein is nyomon követhető (retinotópia). A viselkedés szervezése szempontjából ki kell választani, hogy ebből az együttesből mi a fontos. Úgy is mondhatjuk, hogy a vizuális világban a tárgyak hierarchikusan beágyazottak: figyelhetünk az erdőre, egy fára, egy ágra, egy levélre. A hanghullámok viszont interferálnak egymással. Több hangforrás egyidejű működése így az érzékszervben igen komplex nyomásváltozás-sorozatot vált ki. A helyzetet egy példával illusztrálhatjuk. Képzeljük el, hogy egyszerre bedobunk két kavicsot egy pocsolyába, két különböző ponton. Mindkét helyről hullámzás indul el, melyek találkozásuk után kialakítanak egy eredő mintázatot, és a továbbiakban ez terjed a pocsolya szélei felé. Most képzeljük el, hogy egy pálcika segítségével kis árkot húztunk a pocsolya szélétől, melybe beáramlik a víz. A hullámzással a csatornában változik a víz nyomása. Most helyezzünk el egy rugalmas lapot (pl. egy műanyag fóliát) keresztben, úgy, hogy elzárja a csatornát. Helyezzük el ujjunkat a lap másik oldalán. Ujjunkkal érezni fogjuk, hogyan változik a hullámzással kiváltott víznyomás (7. ábra).