Jászberényi Melinda

Vízi turizmus és közlekedés: termékek, trendek, regionalitás


A magyar belvízi személyhajózás rövid története

A hazai belvízi személyhajózás története a Dunához és a Balatonhoz kapcsolódik. Az ókori és középkori szórványos esetektől eltekintve a dunai hajózás a török hódoltság után kezdett látványosan fejlődni. Bár az első magyar hajóstársaság (a Királyi Magyar Szabadalmazott Hajózási Társaság) 1794-ben alakult (kizárólag áruszállítási céllal), a gőzhajózás a Dunán 1817-ben indult meg, az igazi fejlődés pedig csak a menetrend szerinti hajózás 1831. évi bevezetésével kezdődött el, amihez a még 1828-ban alapított, osztrák–magyar (közös) tulajdonú Első Császári és Királyi Dunagőzhajózási Társaság (DGT) létrehozása is elengedhetetlen volt. A főváros első közforgalmú közlekedési gőzhajója 1820-ban indult útjára, a Vigadó tértől Óbudáig közlekedett. Az Al-Duna szabályozása (Vásárhelyi Pál tervei alapján a Vaskapu-szabályozás) a következő években nagymértékben hozzájárult a hajózási útvonalak kiterjesztéséhez. Ebben Széchenyi Istvánnak elévülhetetlen érdemei voltak. Így az Argo hajó az Al-Dunán, a Mária Anna nevű hajó pedig a Felső Dunán Linzig közlekedett (Jászberényi–Pálfalvi 2009).

Vízi turizmus és közlekedés: termékek, trendek, regionalitás

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 406 7

Mindenki fülében ismerősen cseng Pompeius római hadvezér mondása: Hajózni kell! Nem feledhetjük azonban, hogy a XXI. századra a vízi közlekedés háttérbe szorult más módokkal (a légi, a közúti és a vasúti szállítással) szemben, sőt, a 2001-es európai közlekedéspolitika szerint a közlekedés családjában a hajózás lett a „szegény rokon”. Bár hazánk el van szigetelve a tengerektől, álló- és folyóvizeink révén a vízi közlekedésnek és turizmusnak jelentős hagyományai vannak. Jászberényi Melinda elsősorban egyetemi hallgatóknak írt hiánypótló művében áttekinti e témakör fogalmait, fejlődését, hazai és globális trendjeit, külön-külön és összefüggéseiben is bemutatva a belvízi és tengeri hajózást, valamint a kapcsolódó turizmust. A jegyzet erőssége, hogy viszonylag új keletű fogalmakkal és folyamatokkal is foglalkozik, például a smart-koncepcióval és az Európai Unió Duna-régióra vonatkozó stratégiájának kapcsolódó prioritásaival. A tudnivalókat színesítve, fotókkal illusztrálva dolgozza fel. Leendő és gyakorló szakembereknek is figyelmébe ajánlom a kötetet.

Munkácsy András tudományos munkatárs, Közlekedéstudományi Intézet, a könyv lektora

Ugyan a turizmusipar születését egy gőzmozdonyhoz kötik, az utazások története a vízen kezdődött, majd hosszú évszázadokon keresztül a folyók, a tavak, a tengerek és az óceánok képezték a mai értelemben vett turisztikai mobilitás színterét. Hajóra szállni mindig is luxus volt, sokáig az ár, napjainkban inkább az idő szab gátat a vízen történő utazás eltömegesedésének. Ugyanakkor számos vízparti turisztikai desztináció a tenger- és óceánjárókon érkezőkben látja a már nemkívánatos mértékű turizmus generálóit. Jászberényi Melinda hiánypótló könyve monografikus igényességgel tekinti át a víz, a közlekedés és a turizmus szimbiotikus kapcsolatrendszerét. A munka fontos fókusza a Duna és Magyarország, elsősorban ebben a földrajzi dimenzióban mutatja be a vízi turizmus és a közlekedés aktuális gazdasági, társadalmi, környezeti kérdéseit és regionális kihívásait. Ajánlom mindenkinek, aki a hajózásra nem letűnő múltként, hanem felemelkedő lehetőségként tekint.

Michalkó Gábor egyetemi tanár, BCE, tudományos tanácsadó, MTA CSFK FTI

A kötet 2020-tól a Turizmus és mobilitás című online sorozat tagjaként jelenik meg.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jaszberenyi-vizi-turizmus-es-kozlekedes-termekek-trendek-regionalitas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave