Napjainkban a ,,biztonság” fogalma a mérnöki gyakorlat egyik központi kérdésévé vált. A biztonság kérdése tradicionálisan a biztonságkritikus területeken (ahol a biztonság sérülése emberéletekbe kerülhet, többek között a közlekedési, nukleáris, orvosi, vegyipari vagy katonai folyamatok és eszközök területén), illetve a missziókritikus területeken (olyan küldetést teljesítő rendszereknél, amelyeknél nem lehetséges a karbantartás, javítás és kárenyhítés külső eszközökkel; például űrbeli vagy mélytengeri küldetések ember nélküli járműveinél) volt megkerülhetetlen. A hibázás költségeinek és a felelősségvállalás kiszélesedésének köszönhetően ma már az ipari rendszertervezés területén a funkcionális biztonság vagy informatikai rendszereknél a szolgáltatásbiztonság fontossága is központi jelentőséget kapott. Ahogyan a biztonság jelentősége és a biztonság hiányának következményei nőnek, úgy fokozódik az elvárás a termékek biztonságosságára vonatkozó állítások meggyőző igazolásával szemben. Ennek köszönhető, hogy a hatályos előírások, nemzetközi szabványok és az engedélyező hatóságok elvárásai is megkövetelik a hatékony biztonságigazolási módszerek és technikák alkalmazását valamennyi, a biztonsággal összefüggő mérnöki területen.