Bakró-Nagy Marianne (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Uralisztikai tanulmányok


Szerkesztői bevezetés

Tudománytörténetileg Magyarország tekinthető a finnugor összehasonlító nyelvtudomány megteremtőjének. Itt kezdődtek azok a kutatások, amelyek a finnugor rokonság keresésének és bizonyításának céljából nemcsak a történeti- összehasonlító nyelvészet módszertanát képviselték, hanem bizonyos tekintetekben tovább is fejlesztették azt, s amelyhez csakhamar finn, német és orosz kutatók is csatlakoztak. Hiszen a humanizmus és a reformáció korának a nemzeti nyelvek iránti érdeklődése éppúgy megmutatkozott a nemzeti irodalmi nyelvek megszületésében, mint a nyelvrokonság iránti megnövekedett kíváncsiságban is. A történeti és összehasonlító vizsgálatok – jóval azután is, hogy az alapvető cél már nem a nyelvrokonság bizonyítása volt, hanem az egymással rokoni viszonyban lévő nyelvek fonológiai és grammatikai rendszereinek, szókincsének minél alaposabb megismerése – hosszú évtizedeken keresztül alapvetően meghatározták a tudományág szemléletmódját és módszertanát. Érthetően, mert az elsődleges cél e nyelvek (és persze kultúrák) történetének minél alaposabb felfedése volt annak érdekében, hogy a legeredetibb, tehát például a nyelvi kapcsolatok hatásait is kiszűrő állapotok megismerhetővé váljanak. Ebből a szemléletmódból természetesen következett, hogy főleg a kis finnugor nyelvek kutatói, akik a feldolgozott nyelvi anyagoknak már a 19. század közepétől, ill. a 20. század elejétől is túlnyomórészt a gyűjtői, azaz terepmunkások is voltak, igyekeztek minél eredetibb, autentikusabb szövegekhez, adatokhoz jutni, olyanokhoz, amelyek egyfajta „romlatlan” nyelvi állapotot képviselnek. Erre hozzávetőlegesen az első világháborúig meg is volt a lehetőség, mert az oroszországi gyűjtőmunka számára a terep szabad volt, a finnugrisztikai kutatások intézményesülése révén pedig a szükséges anyagi támogatásokat a küldő országok társaságai vagy akadémiái biztosították. Az eredmény egészen a 20. század végéig elhúzódóan a nagy mennyiségű szövegkiadásokkal, folklór gyűjtések megjelentetésével, szótárakkal, kresztomátiákkal itthon, Finnországban vagy Németországban lenyűgözőnek bizonyult, s máig páratlan forrásokkal szolgál a kutatás számára.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 952 8

Vajon hogyan része a nyelvtudománynak az uráli nyelvészetként ismert terület? Nem kétséges, hogy a magyar és a többi uráli nyelv közötti nyelvrokonság bizonyított ténye (és nem, mint a tudományon kívül egyesek mostanában egyre hangosabban szeretik állítani: „elmélete”) köti össze egymással az ide tartozó nyelveket. De miért érdekes egy történeti-összehasonlító módszerek alapján meghatározott nyelvcsoport egy általános (vagy elméleti) nyelvészeti sorozat számára?

A válaszok egy része épp e kötetben található meg. A korábban eléggé belterjes szaktudomány a huszadik század végén nyitni kezdett, részben a hagyományosan vizsgált nyelvi szintek, a fonológia, morfológia és lexikológia felől a mondattan felé, részben a leíró és történeti, valamint nyelvhasonlítási vizsgálatok felől a tipológia és a szociolingvisztika felé. Ugyanez a változás más nyelvcsoportok, például az amerikai őshonos nyelvek vagy az afrikai nyelvek tekintetében is lezajlott − azzal a különbséggel, hogy ezekben a közvetítő és munkanyelv az angol volt, míg az uralisztikában mindmáig él az orosz és a német is a szakma közvetítő nyelveként.

Ennek a nyitásnak a dokumentumai közé sorolható az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete is, amelyben a nemzetközi szerzőgárda szavatolja, hogy legyen bár a munkanyelvük különböző, a tudomány nyelve összeköti őket. A vizsgált nyelvek körét az oroszországi kisebb uráli nyelvek alkotják, közöttük mind a három északi szamojéd nyelv. A tanulmányok legnagyobb részére a szinkrón szempontú tipológiai megközelítésmód a jellemző, amely a téma feldolgozásából adódó következtetéseket általános megfigyelésekkel és állításokkal szembesíti. A kutatások tárgya tehát továbbra is az uráli nyelvek történetileg összetartozó csoportja, céljuk és keretük azonban a modern nyelvtudományban elfogadott irányokba illeszkedik, a fonológiától a szintaxisig, a tipológiától a szociolingvisztikáig.

Ezek a tanulmányok, amelyek mind a kötet szerkesztőjének felkérésére készültek és először itt jelennek meg, köztük a külföldi szerzők munkái kötetünk számára lefordítva, jól bizonyítják az uralisztika érettségét és versenyképességét az elméleti nyelvészet terepén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxx//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave