Bakró-Nagy Marianne (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Uralisztikai tanulmányok


Nem tudjuk, mi az, de biztosan nem terjed

A nganaszanban számos jelenség utal arra, hogy bár a tőbeli magánhangzók befolyásolják a toldalékok magánhangzóit, terjedésről nem beszélhetünk. Hasonló, a terjedést mint magyarázatot megkérdőjelező jelenséggel a finnben is találkozhatunk. Amennyiben a szóban veláris és (nem semleges) palatális magánhangzók is előfordulnak – ez kizárólag idegen szavaknál fordulhat elő –, a tő veláris és palatális toldalékot is kaphat: hypoteesia ~ hypoteesiä (’hipotézis’, egyes szám partitivus), parfyymista ~ parfyymistä ’parfümből’ (Hakulinen et al. 2004, §17). Amikor az ilyen alakokban a toldalék(ok) magánhangzója (magánhangzói) a tő utolsó nem semleges magánhangzójával azonos harmóniaosztályba tartozik (tartoznak), a terjedéssel kapcsolatos elképzelés nem ütközik nehézségekbe. Amennyiben azonban a tő utolsó nem semleges magánhangzójának és a toldalék(ok) magánhangzójának (magánhangzóinak) harmóniaosztálya eltér, vagy el kell vetnünk a jegyterjedéssel kapcsolatos elképzeléseinket, vagy azt kell feltételeznünk, hogy a valamely harmóniaosztályba tartozó magánhangzók is viselkedhetnek átlátszóan. A nganaszanban tovább bonyolítja a helyzetet, hogy bár megállapítottuk, hogy az I/U harmónia tulajdonképpen labiális harmónia, azt is láttuk, hogy a toldalékalternánsok között a labialitásbeli mellett – a 2. és 3. típusban – más különbségek is vannak (és ilyenkor a labialitásbeli különbség fonetikailag nem is jelentkezik, hiszen az a fonetikailag nem labiális).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 952 8

Vajon hogyan része a nyelvtudománynak az uráli nyelvészetként ismert terület? Nem kétséges, hogy a magyar és a többi uráli nyelv közötti nyelvrokonság bizonyított ténye (és nem, mint a tudományon kívül egyesek mostanában egyre hangosabban szeretik állítani: „elmélete”) köti össze egymással az ide tartozó nyelveket. De miért érdekes egy történeti-összehasonlító módszerek alapján meghatározott nyelvcsoport egy általános (vagy elméleti) nyelvészeti sorozat számára?

A válaszok egy része épp e kötetben található meg. A korábban eléggé belterjes szaktudomány a huszadik század végén nyitni kezdett, részben a hagyományosan vizsgált nyelvi szintek, a fonológia, morfológia és lexikológia felől a mondattan felé, részben a leíró és történeti, valamint nyelvhasonlítási vizsgálatok felől a tipológia és a szociolingvisztika felé. Ugyanez a változás más nyelvcsoportok, például az amerikai őshonos nyelvek vagy az afrikai nyelvek tekintetében is lezajlott − azzal a különbséggel, hogy ezekben a közvetítő és munkanyelv az angol volt, míg az uralisztikában mindmáig él az orosz és a német is a szakma közvetítő nyelveként.

Ennek a nyitásnak a dokumentumai közé sorolható az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete is, amelyben a nemzetközi szerzőgárda szavatolja, hogy legyen bár a munkanyelvük különböző, a tudomány nyelve összeköti őket. A vizsgált nyelvek körét az oroszországi kisebb uráli nyelvek alkotják, közöttük mind a három északi szamojéd nyelv. A tanulmányok legnagyobb részére a szinkrón szempontú tipológiai megközelítésmód a jellemző, amely a téma feldolgozásából adódó következtetéseket általános megfigyelésekkel és állításokkal szembesíti. A kutatások tárgya tehát továbbra is az uráli nyelvek történetileg összetartozó csoportja, céljuk és keretük azonban a modern nyelvtudományban elfogadott irányokba illeszkedik, a fonológiától a szintaxisig, a tipológiától a szociolingvisztikáig.

Ezek a tanulmányok, amelyek mind a kötet szerkesztőjének felkérésére készültek és először itt jelennek meg, köztük a külföldi szerzők munkái kötetünk számára lefordítva, jól bizonyítják az uralisztika érettségét és versenyképességét az elméleti nyelvészet terepén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxx//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave