Bakró-Nagy Marianne (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Uralisztikai tanulmányok


Összegzés: a hanti névszói predikátumok

A fentiek alapján egyrészt megállapítható, hogy a kopulaelhagyás elég általános a névszói állítmányok mellett, és valóban cáfolja a statisztahipotézist. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a szurguti hanti rendszer különbözik például más uráli nyelvektől is abban, hogy inkább a morfológiai jelölés elmaradását „választja” azáltal, hogy a jelen idő jelét egyáltalán nem teszi ki ebben a mondattípusban, szemben például a tundrai nyenyeccel, amely hasonló esetekben a múlt időt a névszói állítmányon jelöli (Nikolaeva 2014), vagy a magyarral, amely kopulát használ. A hanti nyelv leíró általánosításain túlmutató, általános nyelvészeti szempontból is érdekes kérdés azonban az, hogy jelöltség szempontjából van-e különbség aközött, ha egy jelen időt jelölő morféma nem jelenik meg a névszói állítmányú mondatban (ami a szurguti hanti mondatokban látható mintázat), vagy ha egy esetleg grammatikai szempontból jelöltebb morféma jelenléte vagy elmaradása a tét, mint például a múlt idő, amelynek a tundrai nyenyecben a nem igei állítmányon, a magyarban pedig a kopulán meg kell jelennie, nem maradhat kifejezetlenül.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXX.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 059 952 8

Vajon hogyan része a nyelvtudománynak az uráli nyelvészetként ismert terület? Nem kétséges, hogy a magyar és a többi uráli nyelv közötti nyelvrokonság bizonyított ténye (és nem, mint a tudományon kívül egyesek mostanában egyre hangosabban szeretik állítani: „elmélete”) köti össze egymással az ide tartozó nyelveket. De miért érdekes egy történeti-összehasonlító módszerek alapján meghatározott nyelvcsoport egy általános (vagy elméleti) nyelvészeti sorozat számára?

A válaszok egy része épp e kötetben található meg. A korábban eléggé belterjes szaktudomány a huszadik század végén nyitni kezdett, részben a hagyományosan vizsgált nyelvi szintek, a fonológia, morfológia és lexikológia felől a mondattan felé, részben a leíró és történeti, valamint nyelvhasonlítási vizsgálatok felől a tipológia és a szociolingvisztika felé. Ugyanez a változás más nyelvcsoportok, például az amerikai őshonos nyelvek vagy az afrikai nyelvek tekintetében is lezajlott − azzal a különbséggel, hogy ezekben a közvetítő és munkanyelv az angol volt, míg az uralisztikában mindmáig él az orosz és a német is a szakma közvetítő nyelveként.

Ennek a nyitásnak a dokumentumai közé sorolható az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete is, amelyben a nemzetközi szerzőgárda szavatolja, hogy legyen bár a munkanyelvük különböző, a tudomány nyelve összeköti őket. A vizsgált nyelvek körét az oroszországi kisebb uráli nyelvek alkotják, közöttük mind a három északi szamojéd nyelv. A tanulmányok legnagyobb részére a szinkrón szempontú tipológiai megközelítésmód a jellemző, amely a téma feldolgozásából adódó következtetéseket általános megfigyelésekkel és állításokkal szembesíti. A kutatások tárgya tehát továbbra is az uráli nyelvek történetileg összetartozó csoportja, céljuk és keretük azonban a modern nyelvtudományban elfogadott irányokba illeszkedik, a fonológiától a szintaxisig, a tipológiától a szociolingvisztikáig.

Ezek a tanulmányok, amelyek mind a kötet szerkesztőjének felkérésére készültek és először itt jelennek meg, köztük a külföldi szerzők munkái kötetünk számára lefordítva, jól bizonyítják az uralisztika érettségét és versenyképességét az elméleti nyelvészet terepén is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxx//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave