Kertész András, Pelyvás Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.


Fókuszáló szabályok

Mielőtt meghatározhatnánk a fókuszáló szabály fogalmát, bizonyos előzetes feltevésekre van szükség. Legyen adott egy L lexéma és a szótárban hozzárendelt M fogalom (bizonyos értelemben L jelentése), amely M fogalom komplex abban az értelemben, hogy elkülöníthető, de egymással összefüggő entitásokat (valóságdarabokat, eseményeket stb.) azonosít. A könyv1 fogalom például komplex ebben az értelemben: a könyv lényege, hogy adott egy lezárt forma (többnyire egy papírból készült tárgy), és ez a forma hordoz egy bizonyos tartalmat (többnyire egy valamilyen nyelven megfogalmazott szöveget). Tudjuk továbbá, hogy a tartalom rendszerint egy többé-kevésbé meghatározott témáról szól, van egy vagy több szerzője, a könyvnek van kiadója stb. Tegyük fel, hogy a fogalmakat általában közelítőleg leírhatjuk úgy, hogy megadjuk azokat az entitásokat (x, y, z stb.), amelyekre hivatkozik, az entitásokhoz rendelt (P, Q stb.) tulajdonságokat, és az entitások között fennálló (R1, R2 stb.) relációkat: M = [x, y, z,P(x), Q(y),R1 (x, y), R2 (y, z), …]. Hogy az előző példához kapcsolódjunk: x legyen a papírból készült tárgyat jelölő változó, y a tartalmat jelölő, z a szerzőt, P az a tulajdonság, hogy fizikai tárgy, Q az a tulajdonság, hogy információ, R1 az a tartalmazási viszony, amely egy könyvnek nevezhető tárgy és a tartalma között fennáll, R2 pedig az a viszony, amely egy tartalom és szerzője között fennáll. Terminológiai konvencióként rögzítsük, hogy az M-hez kapcsolódó entitások, adott entitásokra vonatkozó tulajdonságok és relációk az M fogalom részének mondhatók.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 411 1


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet célja, hogy betekintést nyújtson a magyarországi kognitív szemantikai kutatásokba, rávilágítva néhány olyan alapkérdésre, amelyeknek a felvetése és megválaszolása nélkül az elméletnek a magyar nyelvre történő további alkalmazásához hiányoznának a legfontosabb előfeltételek.

A kötet élén Andor Józsefnek a kognitív grammatika paradigmájának megalkotójával, Ronald Langackerrel készített nagyinterjúja áll. Tolcsvai Nagy Gábor tanulmánya a magyar birtokos szerkezet legfőbb jelentéstani tulajdonságait vázolja a funkcionális kognitív nyelvészet elméleti keretében. Kövecses Zoltán írása a fogalmi metaforák elméletén belül egy eddig feltáratlan metaforikus alrendszert mutat be. Komlósi László Imre a kötött szókapcsolatok újszerű kognitív szemantikai osztályozására tesz kísérletet. Pethő Gergely amellett érvel, hogy a nem rendszeres poliszémiajelenségek nem alkotnak homogén halmazt, s egyes osztályaik vizsgálata érdekes elméleti következtetésekhez vezethet. Győri Gábor írása kiterjeszti a kognitív szemantika hatókörét a nyelvtörténeti kutatásokra, Tátrai Szilárdé pedig a szövegtipológiára és a narrativikára. Vecsey Zoltán a részlegesen leíró tulajdonnevek szemantikai elméletéhez fűz megjegyzéseket.

Végül Kertész András és Rákosi Csilla tanulmánya szerint Chomsky generatív nyelvészete, Bierwisch és Lang modularista kétszintű szemantikája, valamint Lakoff és Johnson holista kognitív szemantikája egyaránt alkalmaz olyan nem-demonstratív következtetéseket, amelyeket az analitikus tudományelmélet téves következtetésnek tekint és ezért elutasít. A tanulmány javaslatot tesz a plauzibilis következtetések egy olyan metaelméleti modelljére, amely ezeket nem tévesnek, hanem egy, a vizsgált elméletek speciális kontextusában progresszív szerepet betöltő következtetéstípus példáinak tekinti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-pelyvas-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave