Kertész András, Pelyvás Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.


Az univerzális jelentésváltozási tendenciák kutatásának szerepe a szemantikai rekonstrukcióban

A szemantikai változás feltételezett ad hoc jellege nem csak az általánosságok és univerzálék kutatásában (és ezáltal a szemantikai változás elméletének kidolgozásában) jelent elméleti problémát, hanem a történeti-összehasonlító rekonstrukció szemantikai vonatkozásaiban is (vö. Sweetser 1990, 26). A kognáta-párok vagy -csoportok megállapításának két alapvető feltétele van. Az egyik a szabályszerű hangmegfelelések megléte, a másik valamilyen jelentésbeli összefüggés kimutatása. Ezek közül az első sokkal nagyobb bizonyító erővel bír egy közös etimon rekonstruálásában, mint a második. A szabályszerű hangmegfelelések követelményének az elméleti elsőbbsége onnan származik, hogy itt a kimutatható szabályszerűségek viszonylag szilárd alapokon nyugvó ismeretet képviselnek, míg a szemantikai változás egyedi és spontán jellege sokkal kevésbé engedi meg jól megalapozott következtetések levonását arra vonatkozólag, hogy két összehasonlított alak között valamilyen jelentésbeli kapcsolat valóban fennáll (például viszonylag távoli kognáták rekonstruálása esetén). A második feltétel tehát, hogy valamilyen szemantikai összefüggést találjunk a feltételezett kognáták között, gyakran valamilyen intuitív magyarázaton alapul arra vonatkozólag, hogy a későbbi jelentések hogyan fejlődhettek ki egy korábbi alapjelentésből. Ez az eljárás azonban sok bizonytalanságot szül, és így a szemantikai rekonstrukció precizitása messze elmarad a fonológiai rekonstrukcióétól. A hasonló precizitás elérése érdekében kísérelték meg a szemantikai komponenses analízis módszerét alkalmazni a történeti szemantikai rekonstrukcióban. Ennek leegyszerűsített lényege az, hogy a feltételezett kognáták jelentéskomponenseinek elemzése után elvonható egy szemantikai legkisebb közös nevező, és ez, vagyis a fennmaradó komponensek csoportja, adja végezetül a rekonstruált alapjelentést. Sweetser (ibid., 24) azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a jelentés egyrészt nem így működik, másrészt pedig az így kapott jelentések egyáltalán nem tűnnek realisztikusnak, mivel a komponenses eljárás olyan proto-szókincset eredményez, amely tele van elvont jelentésekkel, és ez ellentmond azon ismeretünknek, hogy a jelentésváltozás a konkréttól az absztrakt felé halad.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 411 1


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet célja, hogy betekintést nyújtson a magyarországi kognitív szemantikai kutatásokba, rávilágítva néhány olyan alapkérdésre, amelyeknek a felvetése és megválaszolása nélkül az elméletnek a magyar nyelvre történő további alkalmazásához hiányoznának a legfontosabb előfeltételek.

A kötet élén Andor Józsefnek a kognitív grammatika paradigmájának megalkotójával, Ronald Langackerrel készített nagyinterjúja áll. Tolcsvai Nagy Gábor tanulmánya a magyar birtokos szerkezet legfőbb jelentéstani tulajdonságait vázolja a funkcionális kognitív nyelvészet elméleti keretében. Kövecses Zoltán írása a fogalmi metaforák elméletén belül egy eddig feltáratlan metaforikus alrendszert mutat be. Komlósi László Imre a kötött szókapcsolatok újszerű kognitív szemantikai osztályozására tesz kísérletet. Pethő Gergely amellett érvel, hogy a nem rendszeres poliszémiajelenségek nem alkotnak homogén halmazt, s egyes osztályaik vizsgálata érdekes elméleti következtetésekhez vezethet. Győri Gábor írása kiterjeszti a kognitív szemantika hatókörét a nyelvtörténeti kutatásokra, Tátrai Szilárdé pedig a szövegtipológiára és a narrativikára. Vecsey Zoltán a részlegesen leíró tulajdonnevek szemantikai elméletéhez fűz megjegyzéseket.

Végül Kertész András és Rákosi Csilla tanulmánya szerint Chomsky generatív nyelvészete, Bierwisch és Lang modularista kétszintű szemantikája, valamint Lakoff és Johnson holista kognitív szemantikája egyaránt alkalmaz olyan nem-demonstratív következtetéseket, amelyeket az analitikus tudományelmélet téves következtetésnek tekint és ezért elutasít. A tanulmány javaslatot tesz a plauzibilis következtetések egy olyan metaelméleti modelljére, amely ezeket nem tévesnek, hanem egy, a vizsgált elméletek speciális kontextusában progresszív szerepet betöltő következtetéstípus példáinak tekinti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-pelyvas-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave