Kertész András, Pelyvás Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.


A nézőpont vizsgálatának pragmatikai háttere

A nézőpont szerveződésével kapcsolatos pragmatikai kérdések tárgyalása során a nyelvészeti pragmatika különböző irányzatai közül elsősorban arra támaszkodom, amely a pragmatikát nem önálló tárggyal rendelkező, a többitől jól elkülöníthető nyelvészeti részdiszciplínaként, hanem – a nyelvi tevékenységre összpontosító, arra átfogóan alkalmazható – szemléletmódként (pragmatic perspective)1 értelmezi (l. Verschueren 1995, 1999). E pragmatikafelfogás fontos jellemzője, hogy – összhangban a funkcionális kognitív nyelvészet felfogásával – a nyelvhasználatot nem valamiféle autonóm rendszernek tételezett, ennélfogva formálisan leírható szintaxishoz képest, illetve ahhoz való közvetlen viszonyában értelmezi, hanem tevékenységként, „funkcionálásként” közelíti meg (l. még Givón 1990; Mey 1998b, 2001; Tomasello 1999/2002). A nézőpontnak a narratív megnyilatkozásokban betöltött szerepét vizsgálva is kiemelt jelentősége van annak, hogy e keretben a nyelvi tevékenység az alábbi módokon nyer értelmezést: (1) olyan társas kognitív tevékenységként, amely egymást feltételezve teszi lehetővé a világ megismerését, nyelvi reprezentációk készítését, valamint a személyközi viszonyok megteremtését, fenntartását; (2) olyan dinamikus jelentésképzésként, amely a kontextusba ágyazott megnyilatkozások létrehozásának és befogadásának folyamatához kötődik; (3) olyan hozzáigazításként (adaptációként), amely a kommunikációs igényektől, illetve körülményektől függ.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 411 1


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet célja, hogy betekintést nyújtson a magyarországi kognitív szemantikai kutatásokba, rávilágítva néhány olyan alapkérdésre, amelyeknek a felvetése és megválaszolása nélkül az elméletnek a magyar nyelvre történő további alkalmazásához hiányoznának a legfontosabb előfeltételek.

A kötet élén Andor Józsefnek a kognitív grammatika paradigmájának megalkotójával, Ronald Langackerrel készített nagyinterjúja áll. Tolcsvai Nagy Gábor tanulmánya a magyar birtokos szerkezet legfőbb jelentéstani tulajdonságait vázolja a funkcionális kognitív nyelvészet elméleti keretében. Kövecses Zoltán írása a fogalmi metaforák elméletén belül egy eddig feltáratlan metaforikus alrendszert mutat be. Komlósi László Imre a kötött szókapcsolatok újszerű kognitív szemantikai osztályozására tesz kísérletet. Pethő Gergely amellett érvel, hogy a nem rendszeres poliszémiajelenségek nem alkotnak homogén halmazt, s egyes osztályaik vizsgálata érdekes elméleti következtetésekhez vezethet. Győri Gábor írása kiterjeszti a kognitív szemantika hatókörét a nyelvtörténeti kutatásokra, Tátrai Szilárdé pedig a szövegtipológiára és a narrativikára. Vecsey Zoltán a részlegesen leíró tulajdonnevek szemantikai elméletéhez fűz megjegyzéseket.

Végül Kertész András és Rákosi Csilla tanulmánya szerint Chomsky generatív nyelvészete, Bierwisch és Lang modularista kétszintű szemantikája, valamint Lakoff és Johnson holista kognitív szemantikája egyaránt alkalmaz olyan nem-demonstratív következtetéseket, amelyeket az analitikus tudományelmélet téves következtetésnek tekint és ezért elutasít. A tanulmány javaslatot tesz a plauzibilis következtetések egy olyan metaelméleti modelljére, amely ezeket nem tévesnek, hanem egy, a vizsgált elméletek speciális kontextusában progresszív szerepet betöltő következtetéstípus példáinak tekinti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-pelyvas-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave