Kertész András, Pelyvás Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.


A nézőpont szerveződése a narratív megnyilatkozásokban

A megnyilatkozások létrehozásának és befogadásának folyamatában meghatározó szerepet játszik az a helyzet, vagyis az a nézőpont, ahonnan a beszélő a diskurzus világának dolgait, narratív megnyilatkozás esetén a történet szereplőit és eseményeit szemléli. A nézőpont vizsgálatakor ennélfogva két – egymást kölcsönösen feltételező – összetevővel kell számolnunk: (1) a kiindulóponttal (vantage point), ahonnan a dolgok reprezentálódnak, (2) a dolgok azon sajátos reprezentációjával (orientation), amely az adott kiindulópontból történő szemlélet eredménye (Sanders–Spooren 1997, 87).1 A megnyilatkozásban alkalmazott kiindulópontok mindig ahhoz a referenciális (tájékozódási) központhoz viszonyítva válnak értelmezhetővé, amelyet a megnyilatkozó személye, valamint térbeli és időbeli elhelyezkedése jelöl ki (Langacker 1991). Az alábbiakban a narratív megnyilatkozásokban megjelenő nézőpontok szerveződését a megnyilatkozás egészére érvényes referenciális központ problémájából kiindulva közelítem meg, mégpedig olyan módon, hogy a vizsgálatot leszűkítem a deiktikus nyelvi elemeknek a működésére, amelyekkel a megnyilatkozó közvetlenül tud utalni a beszédhelyzetre (szituációs kontextusra), illetve annak bizonyos összetevőire.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 411 1


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A kötet célja, hogy betekintést nyújtson a magyarországi kognitív szemantikai kutatásokba, rávilágítva néhány olyan alapkérdésre, amelyeknek a felvetése és megválaszolása nélkül az elméletnek a magyar nyelvre történő további alkalmazásához hiányoznának a legfontosabb előfeltételek.

A kötet élén Andor Józsefnek a kognitív grammatika paradigmájának megalkotójával, Ronald Langackerrel készített nagyinterjúja áll. Tolcsvai Nagy Gábor tanulmánya a magyar birtokos szerkezet legfőbb jelentéstani tulajdonságait vázolja a funkcionális kognitív nyelvészet elméleti keretében. Kövecses Zoltán írása a fogalmi metaforák elméletén belül egy eddig feltáratlan metaforikus alrendszert mutat be. Komlósi László Imre a kötött szókapcsolatok újszerű kognitív szemantikai osztályozására tesz kísérletet. Pethő Gergely amellett érvel, hogy a nem rendszeres poliszémiajelenségek nem alkotnak homogén halmazt, s egyes osztályaik vizsgálata érdekes elméleti következtetésekhez vezethet. Győri Gábor írása kiterjeszti a kognitív szemantika hatókörét a nyelvtörténeti kutatásokra, Tátrai Szilárdé pedig a szövegtipológiára és a narrativikára. Vecsey Zoltán a részlegesen leíró tulajdonnevek szemantikai elméletéhez fűz megjegyzéseket.

Végül Kertész András és Rákosi Csilla tanulmánya szerint Chomsky generatív nyelvészete, Bierwisch és Lang modularista kétszintű szemantikája, valamint Lakoff és Johnson holista kognitív szemantikája egyaránt alkalmaz olyan nem-demonstratív következtetéseket, amelyeket az analitikus tudományelmélet téves következtetésnek tekint és ezért elutasít. A tanulmány javaslatot tesz a plauzibilis következtetések egy olyan metaelméleti modelljére, amely ezeket nem tévesnek, hanem egy, a vizsgált elméletek speciális kontextusában progresszív szerepet betöltő következtetéstípus példáinak tekinti.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-pelyvas-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave