Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete III.

A zsoldoshadseregektől a vonalharcászatig, 1500–1700


A török hatalom terjeszkedése

Szelim szultán hatalomra kerülése után megindulnak azok a nagyszabású hódító hadjáratok, amelyek északi célpontja Magyarország. Első lépésben azonban megtöri a perzsa hatalom katonai erejét (Csaldirán, 1514), majd meghódítja Egyiptomot (Kairó, 1517). Mindezeket a gyors sikereket a török haderőnek a környező országok feletti szervezeti és hadviselési fölénye biztosítja. A XVI. századra már kialakul az oszmán hadszervezetnek az a végleges formája, amely mintegy 150-200 évig legalábbis biztosítja a török hatalmat a kontinens déli részén (2.5. ábra). Szervezetileg a hadsereg gerincét a feudális szpáhi lovasság jelenti, amely folyamatosan nagy létszámban rendelkezésre áll a hadjáratokban, mégpedig az anatóliai (ázsiai) és a ruméliai (európai) szárnya. Mivel azonban a szpáhi birtokok nem váltak örökletessé, ezért gyakorlatilag nem használták a fegyverzet és haditechnika fejlesztésére, aminek a század vége felé már megjelentek a negatív vonásai. Fő támadó fegyverzetük még ekkor is a szablya, lándzsa és az íj. Védőfegyverzetüket a láncing mellett fém lemezmellvérttel erősítették, a fémsisak általános volt. Az akindzsi (irreguláris) csapatok feladatai és alkalmazhatósága is letisztul, a főként keresztény örményekből verbuválódott határőrző csapatok feladata lett a portyázás, felderítés. Az ekkor már több mint 100 éve megalakított janicsár szervezetre azért is szükség volt, mert a szultánt támogató nemesség csapatai mellett kell egy olyan erő, amelyik csak a szultánnak engedelmeskedik és nincs más kötődése. Ez a csapat a gyalogos fegyvernem kötelékébe tartozott, és kitűnt vakfegyelmével és kiképzettségével. Megjegyzendő, hogy puskával először a janicsárságot szerelték fel.

A hadviselés művészete III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 404 3

A kötet szerves folytatása Winkler Gusztáv A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig (I. kötet), illetve A hadviselés művészete a magyar államalapítástól a mohácsi vészig (II. kötet) című könyveinek. Ezekben segítséget kíván nyújtani a történelmi-hadtörténeti események jobb megértéséhez a hadművészet, haditechnika fejlődésének részletes bemutatásával.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat fejlődését, összefüggéseit folyamatokban lehessen vizsgálni, az egész európai térség egységes bemutatásánál az anyagot az idő függvényében és nem földrajzi tagoltságban kell tárgyalni. Ezzel a módszerrel talán sikerül rámutatni a közös fejlődési irányokra, arra, hogy gyakorlatilag hasonló kultúrájú és társadalmi felépítésű országok, nemzetek hadművészete is szükségszerűen hasonló. Ugyanígy, a cél szerint szeretné bemutatni a haditechnika egységes fejlődését. Természetesen a helyi etnikai, kulturális viszonyok ebben az egységes világban speciális jellegeket is kidomborítanak. Jó példa erre a magyar huszárság, ami tárgyalt korunkban erősödik meg. Az európai áttekintést színesíti azoknak a népeknek a hadművészete, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek Európával (pl. törökök).

A mű felépítése hasonló az előző kötetekhez. Nem hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Winkler Gusztáv építőmérnök a hadművészet témakörében írt műveiben az elemzési célú elméleti részeket az adott periódusra jellemző hadjáratok bemutatásával illusztrálja. Az olvasó 30 térképvázlaton, több mint 25 erődítésrajzon és 15 harcrendi vázlaton követheti nyomon a hadművészeti fejlődés történetét, párhuzamosan a magyar hadművészet változásainak a nemzetközi trendekbe való integrálásával.

Hivatkozás: https://mersz.hu/winkler-a-hadviseles-muveszete-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave