Winkler Gusztáv

Erődépítészet

(A kezdetektől 1880-ig)


Az ostrommódszerek változása a tüzérség alkalmazásának kezdete után

A rondellás, ágyútornyos várvédelemben felvonultatott tűzerő fokozatosan arra késztette az ostromlókat, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítsanak saját csapataik védelmére, az ostromműveletek zavarásának megakadályozására. Az ágyúk lőtávolságának növekedése miatt az ostromtáborokat nagyobb távolságra helyezik el a váraktól, városoktól. Az ostrom részben a hosszadalmas előkészítés, részben a korban szokásos óvatos, inkább a kiéheztetésen alapuló módszerek miatt általában elhúzódik. Az ostromlónak az ellenség várható ellentevékenysége miatt nemcsak az ostromlott erősség felé, hanem saját védelmére is tábori erődítéseket kell építenie kívülről. Az elmondottak miatt az ostrom általános módszerei lassan megkezdik átalakulásukat. A látványos rohamokat felváltja a hosszadalmas erődépítés, a futóárkok, megközelítő árkok és fedett ágyúállások készítése. Gyakorlatilag ebben az időben már csak földtöltések, sáncok mögött lehet elhelyezni a faltörést végző nehézágyúkat, hiszen a hatásos tüzelés végrehajtásához a falakat 100-150 méterre meg kell közelíteni. Tehát mindenképpen elmondható, hogy az 1400-as évek közepére a városok megostromlása mindenképpen hosszadalmas, lassú műveletté válik.

Erődépítészet

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 403 6

A kötet folytatása Winkler Gusztáv Erődvárosok, városerődítések című könyvének. A mű alapvető célját meghatározza, hogy a különféle erődítések elemzése, bemutatása, hadtörténeti jellegű ismertetése jelenleg is előtérben van e létesítményeknek a szigorúan vett erődépítészeti bemutatásával szemben. Ennek fő oka az, hogy az olvasót inkább a hadtörténelem eseményei vonzzák. Viszont ha figyelmünket csak az erődítések építésére összpontosítjuk, segítségül hívhatunk olyan szakterületeket is (pl. mérnöki ismeretek), amelyek a funkció, feladat, működés témakörében nyújthatnak nagy segítséget. Ezek azt segítik megérteni, hogy miért, hol és mikor építettek bizonyos védműveket, miért alakítottak ki bizonyos városalaprajzokat stb. Így átgondolva a dolgot, beláthatjuk, hogy az erődítmények építésének mérnöki megközelítése sok fontos kiegészítést nyújthat a humán területek szaktudományainak, kutatóinak.

A kötet megkísérli azoknak a homályosnak tűnő segédinformációknak kifejtését, rendszerezését, összegzését, amelyek segíthetnek a magyarországi és nemzetközi erődépítészet módszereinek jobb megértésében. Mindezt azzal a módszerrel oldja meg, hogy speciális szemüvegen keresztül (gyakorlatilag a történettudománytól függetlenül) vizsgálja a városok, erődvárosok építését, funkcióit. Ez a módszer pedig a mérnöki szemlélet, amely, mint "általánosan tudott", a fizikai valóságból indul ki, ezt a valóságot magyarázza, és esetenként a magyarázatok, fizikai és geometriai alapelvek segítségével esetleg megkísérli a múlt fizikai valóságát legalábbis elméletben rekonstruálni. Remélhetőleg olyan, talán élvezetes könyvet sikerült készíteni, amely a szórakoztatás mellett segíti a történelem egyes kérdéseinek megértését.

Winkler Gusztáv építőmérnök e kötetében segítséget kíván nyújtani a történelmi-hadtörténeti események jobb megértéséhez a haditechnika, az erődépítészet fejlődésének részletes bemutatásával. Az olvasó közel 210 színes térképvázlat és magyarázó ábra segítségével követheti nyomon a katonai építészet fejlődésének történetét, beleértve és kiemelve a magyar erődítések építésének okait, lépcsőfokait, a fejlődés folyamatát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/winkler-erodepiteszet//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave