Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


A kijelentő : felszólító oppozíció

Az eddig tárgyalt mondatok olyan viszonyhálózatok, amelyek egyaránt egy protoállítás köré épülnek ki a mag-periféria elv szerint. Ez a protoállítás – mondattípustól függően – vagy csupán kidolgozódik, vagy kiterjesztésen megy át, vagy pedig (a tulajdonságait fölülíró elemek következtében) korlátozódik funkciója. A kijelentő magmondatot azonban még a (81a)-hoz hasonló kiegészítendő kérdések esetében is joggal tarthatjuk a teljes mondat mint keretséma részének, mint azt a finit ige kijelentő módja igazolja. Az alapértelmezett funkció fölülírását formai oldalon a fordított szórend és a hangsúly redukciója jelzi ikonikusan (l. Imrényi 2009a: 368).

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave