Imrényi András

A magyar mondat viszonyhálózati modellje


Egyéb konstrukciók (eldöntendő kérdés, óhajtó és feltételes mondat)

A protoállítás kijelentő értékétől való eltérést a prototipikus felszólító mondatokban a felszólító módjel és a fordított szórend együttesen jelzi, azaz morfológia és szintaxis kiegészítő szerepet kap a funkció felismerhetővé tételében. Más esetekben az alaktan, a funkciószavak (partikulák), a szórend, illetve a prozódia versengésének, kiegészítő megoszlásának (complementary distribution) lehetünk tanúi. Az alkalmazott elméleti keretben ez nem jár azzal a feladattal, hogy olyan elveket vagy paramétereket állítsunk fel, amelyekből törvényszerűen, megjósolható módon következik az adott jelölő megoldás használata a vizsgált természetes nyelvben. Predikció helyett inkább motivációra törekvő funkcionális magyarázatot kell keresni a jelenségekre.

A magyar mondat viszonyhálózati modellje

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 425 8

A kötet célja annak megmutatása, hogy a hagyományos mondatábrázolásban tükröződő viszonyhálózati szemlélet megtartásával is lehetséges érdemi lépéseket tenni a szórend értelmezése felé. E lehetőség abból fakad, hogy a kifejezések disztribúciójáról nemcsak összetevős szerkezeti elemzéssel adhatunk számot, hanem úgy is, ha elhelyezkedésüket egymáshoz képest határozzuk meg, s a szórendet az elemi egységek közötti viszonyok mint forma-jelentés párok jelölői oldalához kötjük. A dolgozat fő megállapítása az, hogy a magyar mondat szerkezeti elemzésében a döntően alaktani eszközökkel jelölt mondatrészviszonyok (alany, tárgy stb.) mellett szükség van a hálózat olyan egyéb dimenzióit alkotó jelentésviszonyok feltárására is, amelyek jelölésében a szórend és a prozódia játszik kulcsszerepet.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-magyar-mondat-viszonyhalozati-modellje//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave