Borbély Gábor

Civakodó angyalok


Az univerzálé indifferenciaelmélete: ez Vilmos második elmélete

Abaelardus szerint Vilmos az ellenérvek hatására elvetette az univerzálét az anyagi lényeggel azonosító elméletét. Vilmos második, módosított elméletéről (indifferenciaelmélet) úgy tűnik, Abaelardus már némiképp jobb véleménnyel volt. Az ezzel az állásponttal egyetértők ugyanis szerinte „már közelednek a kérdéssel kapcsolatos megfelelő állásponthoz”. A módosított elmélet értelmében Abaelardus szerint Vilmos „ezután azt állította, hogy egy és ugyanazon dolog nem lényegileg, hanem indifferens módon van benne minden egyes hozzá tartozó individuumban” (HC 65, 90–91; SZT 7, a magyar fordítást módosítottam – B. G.). Ez azt jelenti, hogy az egyes dolgok „személyüknél fogva, a lényegük tekintetében” (personaliter, in suis essentiis), azaz individuálisan és lényegileg különbözőek ezen elmélet szerint. Az univerzálé azonban mégis ugyanaz a dolgokban: ám nem lényegileg, oly módon, hogy lényegüknél fogva egy és ugyanazon anyagban vagy formában részesülnének, hanem indifferens módon. Az egyes, egymástól különböző embereket például az elmélet képviselői az emberségükben azonosnak mondják abban az értelemben, hogy nem különböznek az emberi természet tekintetében. Az egyedi dolgok és az univerzálé ennek következtében azonosak. Ha elkülönülten tekintjük az egyes dolgokat, akkor egyedi létezőknek nevezzük őket, ha azonban nem a különbözőségüket nézzük, hanem a hasonlóságukat, akkor univerzálénak (LI–P 13–14).

Civakodó angyalok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 431 9

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

„Az ember valamennyi törekvése között a bölcsességre irányuló a legtökéletesebb, a legmagasztosabb, a leghasznosabb és a legörömtelibb. A legtökéletesebb azért, mert amilyen mértékben törekszik az ember a bölcsességre, oly mértékben részesül - legalábbis valamelyest - az igaz boldogságban (…). A legmagasztosabb viszont azért, mert az ember a leginkább ennek révén válik az Isten hasonmásává, aki mindent a bölcsességben hozott létre; s mivel a hasonlóság a szeretet oka, a bölcsességre irányuló törekvés mindenekelőtt a barátság révén köt össze bennünket Istennel (…). A leghasznosabb pedig azért, mert a bölcsesség révén jutunk el a halhatatlanság birodalmába: a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz. A legörömtelibb végül azért, mert nincsen keserűség a társaságában; nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm” (Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles, Első könyv, Második fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/borbely-civakodo-angyalok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave