Borbély Gábor

Civakodó angyalok


Filozófiai iskolák a 12. Században

Amikor 1100 körül Abaelardus Párizsba érkezett, meglehetősen korlátozott számban voltak hozzáférhetőek latin nyelven ókori, nem keresztény szerzők által írt filozófiai és logikai szövegek. Ez utóbbiak közül a legismertebbek – Boëthius fordításában – Arisztotelész Kategóriák és Hermeneutika című írásai voltak, valamint Porphüriosz Eiszagógéja. Ezeknek a szövegeknek az értelmezésére jelentős hatást gyakoroltak Boëthius kommentárjai, továbbá önálló logikai traktátusai is. Az említett Arisztotelész-szövegeket, valamint Boëthius kommentárjait és traktátusait a középkorban összefoglalóan régi logikának: logica vetusnak vagy másként ars vetusnak hívták. Az 1200-as évek elejétől a Gilbertus Porretanusnak tulajdonított De sex principiis (A hat alapelv) című művet is a corpus részének tekintették.

Civakodó angyalok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 431 9

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

„Az ember valamennyi törekvése között a bölcsességre irányuló a legtökéletesebb, a legmagasztosabb, a leghasznosabb és a legörömtelibb. A legtökéletesebb azért, mert amilyen mértékben törekszik az ember a bölcsességre, oly mértékben részesül - legalábbis valamelyest - az igaz boldogságban (…). A legmagasztosabb viszont azért, mert az ember a leginkább ennek révén válik az Isten hasonmásává, aki mindent a bölcsességben hozott létre; s mivel a hasonlóság a szeretet oka, a bölcsességre irányuló törekvés mindenekelőtt a barátság révén köt össze bennünket Istennel (…). A leghasznosabb pedig azért, mert a bölcsesség révén jutunk el a halhatatlanság birodalmába: a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz. A legörömtelibb végül azért, mert nincsen keserűség a társaságában; nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm” (Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles, Első könyv, Második fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/borbely-civakodo-angyalok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave