Borbély Gábor

Civakodó angyalok


Az akarat szabadsága

Különösen nagy hatású volt a középkorban az, ahogyan Anzelm az akarat szabadságát értelmezte. Anzelm szerint kizárólag két diszpozíció együttes megléte esetén lehetünk szabadok. Az egyik az ember számára jólétet biztosító, kellemes és hasznos dolgok iránti hajlam (affectio ad commodum), a másik pedig az igazságosságra való hajlam (affectio ad iustitiam). Ha az eszes lények csupán az első hajlammal rendelkeznének, akkor az akaratuk egyedül annak a boldogságnak az elérésére irányulhatna, amely a kellemes és hasznos dolgokból áll. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán mást nem akarhatnának, mint amire az akaratuk irányul, hanem arra sem lennének képesek, hogy azt, amire az akaratuk irányul, ne akarják. Ugyanez lenne a helyzet abban az esetben is, ha az eszes lények kizárólag az igazságosságra való hajlammal rendelkeznének. Az eszes lények egyik esetben sem lennének szabadok, mivel nem választhatnának szabadon különböző alternatívák között. A szabad választás az önmeghatározás feltétele az eszes lényeknél, önmeghatározás nélkül viszont nem lehetséges felelősségvállalás, s igazságos cselekedet, valamint bűn sem. Ha tehát a két diszpozíció nem állna fönn együttesen, akkor az eszes lények cselekedetei sem igazságosak (jók), sem pedig nem igazságosak (rosszak) nem lennének, még akkor sem, ha minden cselekedetük kizárólag az igazságosságra való hajlamból fakadna.

Civakodó angyalok

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 431 9

„Ha tehát sem klerikus, sem laikus, sem pedig szerzetes nem vagy, akkor képtelen vagyok kitalálni, hogy milyen néven nevezzelek. (…) A nevek ugyanis el szokták veszíteni tulajdonképpeni jelentésüket akkor, amikor az általuk jelölt dolgok megszűnnek tökéletesek lenni. Ha eltávolítjuk a ház tetejét vagy a falát, akkor a házat csak tökéletlen háznak nevezzük. Hasonlóképpen: ha azt a testrészt, amely férfivá tesz, eltávolítjuk, téged nem Péternek, hanem tök-életlen Péternek kell, hogy nevezzünk” (Roscellinus levele Petrus Abaelardushoz).

„Az ember valamennyi törekvése között a bölcsességre irányuló a legtökéletesebb, a legmagasztosabb, a leghasznosabb és a legörömtelibb. A legtökéletesebb azért, mert amilyen mértékben törekszik az ember a bölcsességre, oly mértékben részesül - legalábbis valamelyest - az igaz boldogságban (…). A legmagasztosabb viszont azért, mert az ember a leginkább ennek révén válik az Isten hasonmásává, aki mindent a bölcsességben hozott létre; s mivel a hasonlóság a szeretet oka, a bölcsességre irányuló törekvés mindenekelőtt a barátság révén köt össze bennünket Istennel (…). A leghasznosabb pedig azért, mert a bölcsesség révén jutunk el a halhatatlanság birodalmába: a bölcsesség kívánása tehát elvezet az örök uralomhoz. A legörömtelibb végül azért, mert nincsen keserűség a társaságában; nincsen bosszúság a vele való élésben, hanem csak vígság és öröm” (Aquinói Szent Tamás, Summa contra gentiles, Első könyv, Második fejezet).

Hivatkozás: https://mersz.hu/borbely-civakodo-angyalok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave