Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete II.

A feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig, 900-1500


A haditengerészet fejlődése

A középkor első felében a haditengerészet két különböző elképzelés alapján fejlődik. Az egyik az északi jellegű hajótípusokra épül. Természetesen itt minden fejlesztés alapja a viking hajó, a drakkar. Ennek a fő oka a le nem becsülhető hagyományok mellett a környezeti jellemzőkben keresendő. Már a viking hajóépítés is az Atlanti-óceáni körülményekre tervezett. Emiatt volt a hajó építése olyan, hogy a hullámzás hatásait hosszirányban mérsékelni tudta, illetve gyakorlatilag mindent a tengerállóságnak rendeltek alá. A viking hadihajók pont ezért nem is tudtak igazi tengeri csatákat vívni. A hajó mozgatásának alapja a vitorla volt. Egy központi elhelyezkedésű árbócon keresztvitorlát alkalmaztak. Az evezők gyakorlatilag a folyókon, öblökben való mozgáshoz kellettek. Az ezredforduló után ezek a hajók egyre szélesebbek, magasabbak lettek, ahogy katonai feladataik megszűntek, illetve átalakultak. Megjelenik a fedélzet, és az egyelőre leszerelhető elő- és tatbástyák, lassan eltűnik az evező. Ezek az újítások mind a kereskedelmi használatot, mind az esetleges harcban való alkalmazást segítették. Az 1200-as évekre kifejlődik ebből a viking szállítóhajóból az északi nef, az ideiglenes felépítmények állandósulnak. Az egyárbocos hajónak hosszabb tatbástyája és az orron előbástyája lesz. Összméretük: 24 m hossz és kb. 7 m szélesség.

A hadviselés művészete II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 468 5

A Hadviselés művészete II. (a feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig) című könyv alapvető célja az első kötethez hasonlóan segítséget nyújtani az európai hadtörténeti események megértéséhez a haditechnika és a katonai tevékenység fejlődésén, e fejlődés mozgatórugóin keresztül. A könyv által átfogott időintervallum ez esetben a 900. évtől 1500-ig tart.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat fejlődését, összefüggéseit folyamatokban tudjuk vizsgálni, törekedtünk az egész európai térség egységes bemutatására, az anyagot, amennyire lehetett, az idő függvényében és nem földrajzi tagoltságban tárgyaljuk. Ezzel a módszerrel talán sikerül rámutatni arra, hogy gyakorlatilag hasonló kultúrájú és társadalmi felépítésű országok, nemzetek hadművészete is szükségszerűen hasonló. Ugyanígy célunk szerint szeretnénk bemutatni a haditechnika egységes fejlődését. Természetesen a helyi etnikai, kulturális viszonyok ebben az egységes világban speciális jellegeket is kidomborítanak. Jó példa erre a magyar huszárság, ami tárgyalt korunkban jelenik meg. Az európai áttekintést színesíti azoknak a népeknek a hadművészete, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek Európával (pl. mongolok, törökök).

A könyv felépítése hasonló az első kötetéhez. Nem hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Az elméleti részeket hadjáratok és jelentősebb csaták leírása illusztrálja, sok csatatérképpel és a korábbinál jóval több, a hadműveleti eseményeket bemutató térképlappal. A szárazföldi erők (gyalogság, lovasság, tüzérség) fejlődésének bemutatása mellett foglalkozunk a hadihajózás kérdéseivel is, valamint nagy súlyt helyezünk a vár- és erődépítészet változásainak tárgyalására, és a fejlődés menetének rajzokon történő bemutatására. A kötetet részletes katonai kronológia egészíti ki.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-hadviseles-muveszete-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave