Záray Gyula, Mihucz Viktor Gábor (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei

2., átdolgozott kiadás


Lézerablációs mintabevitel

Ma ismert formájában az LA a mintafelület kis részletének egy fókuszált, nagy teljesítményű lézer fénynyalábbal való ablációján alapul, és az abláció gőz/aeroszol állapotú termékeinek egy alkalmas atomspektrométer atom/ionforrásába való bejuttatására szolgál. Az abláció folyamatáról a korábbi fejezetekben leírtaknak megfelelően a mintából lézerimpulzusonként ablálódott kis anyagmennyiség (ng-μg tömeg) miatt, és az impulzusszerű működési jellegből adódóan, az atomspektroszkópiai detektáláshoz olyan spektrométerre van szükség, amely kellően érzékeny és egyszerre több elem detektálására is alkalmas. Ezeknek a feltételeknek leginkább az ICP-MS-spektrométerek és a szimultán rendszerű (pl. echelle-rácsos, CCD-detektoros) ICP-AES-spektrométerek felelnek meg, ezért az LA-mintabevitel ma ezekkel összekapcsolva használatos leggyakrabban (LA-ICP-MS, LA-ICP-AES). Az LA-ICP-AES-kombinációval a részletesen dokumentált első kísérletek Thompson és mtsai[180], az LA-ICP-MS esetében pedig Gray [180] nevéhez fűződnek. Érdemes ugyanakkor megemlíteni, hogy az LA-t, bár eltérő koncepció szerint, már az 1960-as években is alkalmazták szikrakisüléssel összekapcsolva. Ezekben az elrendezésekben a lézer által keltett gőzök gerjesztését közvetlenül a mintafelület felett valósították meg szikrakisüléssel létrehozott plazma alkalmazásával. Laqua és Moenke-Blankenburg munkatársaikkal együtt számos közleményt publikáltak a területen, amelyek összefoglaló írásaik segítségével könnyen áttekinthetőek (pl. [110, 113, 182]). Az LA termékeinek inert gázárammal aeroszolként való szállíthatóságára először Kántor és mtsai hívták fel a figyelmet [183, 184], akik láng atomforrás alkalmazásával AAS-detektálást valósítottak meg. Jobb analitikai teljesítőképességük miatt azonban az LA-ICP-rendszerek az 1990-es évekre minden más kombinációt háttérbe szorítottak, sőt az LA-ICP-MS-kombináció szinte egyeduralkodóvá vált. Az LA-mintabeviteli módszer fejlődéstörténetéről és néhány elvi sajátságáról az érdeklődő olvasó többek között Kántor összefoglaló közleményében [106] találhat további információkat.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 448 7

Dr. Záray Gyula egyetemi tanár által 2006-ban szerkesztett és részben írt Az elemanalitika korszerű módszerei című könyv több évtizedes hiánypótló mű volt, ami az elmúlt tíz évben rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyult az egyetemeinken kémiát alap- és mesterfokon tanuló, illetve PhD-tanulmányokat folytató hallgatók körében. A könyv nyomtatott változatának valamennyi példánya vevőre talált. Ez nem meglepő, hiszen a szerzők magas szinten, ugyanakkor közérthetően ismertetik a műszeres elemanalitikai módszerek széles skáláját, ötvözve az elméleti és a gyakorlati ismereteket. Záray Gyula kezdeményezésére több szerző kiegészítette fejezetét az adott szakterület (pl. optikai spektroszkópia, atomabszorpciós spektrometria, induktív csatolású optikai emissziós spektrometria, induktív csatolású plazma tömegspektrometria, lézerspektroszkópia és az ezekhez kapcsolódó minta-előkészítési eljárások) legújabb eredményeivel. Az átdolgozott változat szerkesztésében tevékenyen részt vett Záray professzor munkatársa, Mihucz Viktor Gábor egyetemi docens, aki az atomspektrometriában alkalmazott minta-előkészítési módszerekkel foglalkozó fejezetet a legújabb eredményekkel bővítette. Az Akadémiai Kiadó kezdeményezésére az átdolgozott mű 2017-ben elektronikus formában is megjelent. A könyvben összefoglalt ismeretanyag hasznos információkat nyújt számos szakterületen (pl. műszaki kémia, biokémia, klinikai kémia, geokémia, agrokémia) dolgozó analitikus számára, ezért papíralapú formában való kiadása is indokolt. (Dr. Orbán Miklós professor emeritus ELTE Kémiai Intézet)

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-mihucz-az-elemanalitika-korszeru-modszerei-2-atd-kiadas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave