Záray Gyula, Mihucz Viktor Gábor (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei

2., átdolgozott kiadás


Kalibráció és minta-előkészités

A kalibrációs eljárás a teljesenergia-csúcs detektálási hatásfokának kalibrációját, valamint különböző erősítési beállításhoz tartozó félértékszélesség kalibrációt és nemlineáris kalibrációját (lásd 10.7.4. fejezet) foglalt magában. Kétfajta erősítést használtunk kísérleteinkben, amit a mérendő energiatartomány, valamint a csatornánkénti beütésszám szórása és a csúcsalak (többszörös csúcsok illesztésénél kritikus) definiáltságának kompromisszumaként választottunk meg. A γ-spektrométer erősítése (a rövidebb idejű aktiválás utáni mérések esetén) 0,400 keV ch–1 vagy (a hosszabb idejű aktiválás utáni méréseknél) 0,250 keV ch–1 volt. A módszer nagyon kevés minta-előkészítést igényel. A szűrőket megfelelően megválasztott hőmérsékletű és relatív páratartalmú környezetben egyensúlyi állapotba hoztuk, és mikromérlegen lemértük; az aeroszol tömege a szűrőn általában 200–800 μg. (Megjegyezzük, hogy tömbi formában lévő homogén minták kis darabkáit esetleges felületi maratással és mosással tisztítjuk, majd szárítjuk és mérlegeljük. Az önárnyékolás elkerülése miatt szükség lehet a szilárd anyag még kisebb mennyiségének a bemérésére, amit oldással, hígítással, majd a hígított oldat egy megfelelő hordozóra vitt, kis térfogatának a beszárításával érhetünk el. Folyadékokat nagytisztaságú szűrőpapírra vagy alumíniumfóliára egyszeri vagy szárítás közbeiktatásával, többszöri, például 50 μl térfogatának mikropipettával történő cseppentésével, majd infravörös lámpával elősegített szárításával készítünk elő.) A szűrők meghatározott felületű darabjait gondosan összehajtogattuk és reprodukálható, kör vagy négyzet alakú, 5–6 mm átmérőjű vagy oldalhosszúságú és 0,5−1 mm vastagságú lapkává préseltük (pasztilláztuk). A manipulációkhoz teflon bevonatú csipesz és présszerszám szükséges. A pasztillákat kétszer aktiváltuk; az első, rövidebb idejű besugárzást csőposta segítségével végeztük, amit megfelelően megválasztott idő eltelte után hosszabb idejű aktiválás követett egy függőleges csatornában. A két aktiválás között eltelt idő legalább tízszerese a rövidebb aktiválással képződött radionuklidok leghosszabb felezési idejének. A rövidebb idejű besugárzás részére gondosan kimosott belsejű, polietilén mintatartó tokba helyeztük a mintát; egy szomszédos tokba lemért tömegű, nagytisztaságú (99,99%) Zr és Au fluxusmonitor-fóliák kerülnek a fluxusarány és az epitermikus alaktényező meghatározása céljából a hármas csupasz fóliamódszerrel. A Zr-fólia (pontosabban 94Zr-izotóp) komparátorként is szolgált. A Zr-fólia tipikusan 100 μm vastagságú és 5–7 mg tömegű volt. Az Au monitor hígított (Al-0,1%Au) és 0,5 mm átmérőjű drót (IRMM-530) formában volt, amelynek össztömege 1 mg körüli volt. A mintát és monitorokat tartalmazó tokok nagyobb, biztonsági tokba, majd végezetül a csőposta hordozójába kerültek. Ilyen tokokat a 10.28. ábrán mutatunk be. Ugyanazon mintákat megfelelően hosszú idő eltelte után előkészítettük a hosszabb idejű aktiválás részére. A pasztillákat egyesével nagytisztaságú, szintetikus (nagymértékben tisztított és drága, pl. Suprasil) kvarcampullába forrasztottuk, amelyek felületi szennyeződéseit (kívül és) belül marató eleggyel (például HNO3, CH3COOH és HF elegye esetleges H2O2-adalékkal) eltávolítottuk. A kvarc rossz hővezető ugyan, de lezárásakor az ampulla alján lévő mintát óvni kell a hőhatástól gyors műveletekkel, esetleg az ampulla alsó részének vízbe vagy folyékony nitrogénbe történő mártásával. 8–10 darab kvarcampullából köteget hoztunk létre alumíniumdróttal, a köteg palástjára ráerősítettük az Al-fóliába csomagolt és megjelölt három monitorfóliát a hármas csupaszfólia-módszer alkalmazásához. A Zr-fólia tipikusan 25 μm vastagságú és 1,5–2,5 mg tömegű volt, míg az Au-monitor adatai megegyeztek a fent említettekkel (mert kisebb tömegű Au monitor mérlegelése csökkentené az analízis precizitását.) A kötegre ismert tömegű (pl. 3 mg) Ni- vagy (pl. 10 mg) Fe-fóliát is erősítettünk a hasadási neutronfluxus meghatározása céljából. A köteget Al-fóliába csomagoltuk, majd az egészet egy erre rendszeresített, Al-ból készült besugárzó tokba hermetikusan lezárta a besugárzásokat végző szervezeti egység. A mintákkal végzett műveleteket azonos módon elvégeztük megfelelő számú szűrő és terepi vakmintával is a vakérték meghatározása céljából. Kvarcampullákban lévő minták a 10.29. ábrán láthatóak; a besugárzó tok pedig a 10.7. képen tekinthető meg.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 448 7

Dr. Záray Gyula egyetemi tanár által 2006-ban szerkesztett és részben írt Az elemanalitika korszerű módszerei című könyv több évtizedes hiánypótló mű volt, ami az elmúlt tíz évben rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyult az egyetemeinken kémiát alap- és mesterfokon tanuló, illetve PhD-tanulmányokat folytató hallgatók körében. A könyv nyomtatott változatának valamennyi példánya vevőre talált. Ez nem meglepő, hiszen a szerzők magas szinten, ugyanakkor közérthetően ismertetik a műszeres elemanalitikai módszerek széles skáláját, ötvözve az elméleti és a gyakorlati ismereteket. Záray Gyula kezdeményezésére több szerző kiegészítette fejezetét az adott szakterület (pl. optikai spektroszkópia, atomabszorpciós spektrometria, induktív csatolású optikai emissziós spektrometria, induktív csatolású plazma tömegspektrometria, lézerspektroszkópia és az ezekhez kapcsolódó minta-előkészítési eljárások) legújabb eredményeivel. Az átdolgozott változat szerkesztésében tevékenyen részt vett Záray professzor munkatársa, Mihucz Viktor Gábor egyetemi docens, aki az atomspektrometriában alkalmazott minta-előkészítési módszerekkel foglalkozó fejezetet a legújabb eredményekkel bővítette. Az Akadémiai Kiadó kezdeményezésére az átdolgozott mű 2017-ben elektronikus formában is megjelent. A könyvben összefoglalt ismeretanyag hasznos információkat nyújt számos szakterületen (pl. műszaki kémia, biokémia, klinikai kémia, geokémia, agrokémia) dolgozó analitikus számára, ezért papíralapú formában való kiadása is indokolt. (Dr. Orbán Miklós professor emeritus ELTE Kémiai Intézet)

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-mihucz-az-elemanalitika-korszeru-modszerei-2-atd-kiadas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave