Siptár Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Fonológiai tanulmányok


Összefoglalás (diszharmónia)

Az alábbiakban összefoglaljuk a két harmóniatípusnak a diszharmóniára vonatkozó fogalmait és diszharmonikus szekvenciáit a standardban és a zárt ë-s dialektusban. A (20) táblázat 1-2. soraiban ismét bemutatjuk a kétféle harmónia kiváltó és célosztályait (vö. a (4) és (5) táblázattal) és a harmonikus alternációkat (vö. a (6) táblázattal) a tárgyalt dialektusokban (a releváns harmóniaosztályokat „|” jellel, az alternáló magánhangzók csoportjait pedig a szokásos „~”-vel választottuk el). A releváns osztályokra a (12)–(18) táblázatokban bevezetett jelölésekkel utalunk (melyeket itt a világosság kedvéért megismétlünk): e=elülső magánhangzók (i í é e ü ű ö ő, ill. ë-ző nyelvjárásokban az ë is), a=hátsó magánhangzók (a á o ó u ú), i=elülső réses magánhangzók (i í é e, ill. ë-ző nyelvjárásokban az ë is), ü=elülső kerek magánhangzók (ü ű ö ő). Ha valamelyik osztályból valamely magánhangzó vagy magánhangzók hiányoznak, akkor azt a halmazkivonás jellel jelöljük, pl. e\ {i,í}={é,e,ö,ő,ü,ű} (ill. ë-ző nyelvjárásokban e\ {i,í}={é,e,ë,ö,ő,ü,ű}) és ü\ {ö}={ü,ű,ő}. A nyílt e magánhangzó helyett az egyértelmű jelölés érdekében itt is az ε IPA-szimbólumot használjuk, a zárt változat helyett ugyanezért maradt a szokásos ë; így a következő jelölés adódik: i\ {ë}={i,í,é,ε}. A 3. sorban azokat a magánhangzókat adtuk meg, amelyek pozicionálisan nem célpontjai az adott harmóniának, azaz előfordulnak invariáns toldalékban. A 4. sorban azokat a magánhangzókat mutatjuk, amelyek az előző két sor közül mindkettőben szerepelnek, azaz toldalékmorfémától függően célpontok is lehetnek, és invariánsak is az adott harmónia szempontjából. Az 5–6. sorokban a megadott halmazok konkatenációjának eredményeként előálló gyenge, illetve erős diszharmonikus szekvenciákat látjuk, azaz minden olyan diszharmonikus szekvenciát, melyben az egyik halmaz bármely eleme a másik halmaz bármely elemével, a megadott sorrendben szerepel. Fontos látnunk, hogy ebben a két sorban a magyarban előforduló diszharmóniatípusok mindegyikét figyelembe vettük (a. vegyes tő, b. invariáns toldalék, ci. átlátszóság, cii. antiharmónia).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 366 4

Pontosan fél évszázaddal ezelőtt, az Általános Nyelvészeti Tanulmányok hatodik kötetében jelent meg a klasszikus generatív fonológia emblematikus magyar alapműve, Szépe György Az alsóbb nyelvi szintek leírása című tanulmánya. A sorozatban azóta mindössze kétszer került sor fonológiai tanulmányokat felsorakoztató kötet kiadására, 1974-ben és 1998-ban. Huszonegy év elteltével most ismét fonológiai tárgyú tematikus számmal jelentkezünk, amellyel Péter Mihályt, a magyarországi fonológiai kutatások kiemelkedő személyiségét, a legutóbbi ilyen kötet szerkesztőjét köszöntjük 90. születésnapja alkalmából. Az 1998-as gyűjtemény szerzői közül ismét sikerült megnyernünk Polgárdi Krisztina, Szigetvári Péter és Varga László közreműködését, akárcsak a szakma olyan további nagy alakjaiét, mint Nádasdy Ádám és Törkenczy Miklós. Az újabb fonológusnemzedékek képviseletében helyet kapott a kötetben Balogné Bérces Katalin, Bárkányi Zsuzsanna, Cser András, Gaál Zoltán Kristóf, Huszthy Bálint, G. Kiss Zoltán és Rebrus Péter írása is. A hagyományokat folytatva felkértünk három külföldi szerzőt is Firdos Atta, Markus Pöchtrager és Jeroen van de Weijer személyében. A kötet összeállításában a lehető legnagyobb tematikai és megközelítésbeli sokszínűségre törekedtünk. A jelenkori palettán jelen lévő számos fonológiaelméleti iskola közül megjelenik benne az optimalitáselmélet és a harmónianyelvtan mellett a kormányzásfonológia több különböző változata, valamint egy áttekintő tanulmányban a szabályalapú, ábrázolásalapú, megszorításalapú és használatalapú fonológiák szinte teljes köre. A fonológia határterületei közül a kötet tanulmányai tárgyalják a fonetikának, a morfológiának, a szintaxisnak, a nyelvtörténetnek és a nyelvi kölcsönzésnek a fonológiával alkotott metszéspontjait. A vizsgált nyelvek között megtalálható a magyar mellett az angol, a latin, az olasz, a spanyol és a Pakisztánban beszélt szaraiki, de szóba kerül a japán, német, dán, szlovén, lengyel, orosz, komi, török, katalán, indonéz, ponapéi, vata, beludzs és más nyelvek fonológiája is. A szemügyre vett fonológiai jelenségek köre is változatos: a magyar magánhangzó-harmónia átfogó és részletes tárgyalásán kívül szó esik a kötetben a zöngésségi szembenállásról a magyarban és annak hiányáról az angolban, a fonologizálódásról és a morfologizálódásról, a reduplikációról, a törlésről és a lenícióról, a magyar melléknevek többes számáról és a magyar mondatok hangsúlyozásáról, a fonotaktikáról és az idegen akcentusról, továbbá a fonológiai ábrázolásokról és a fonológiai variáció lehetséges kezelésmódjairól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave