Siptár Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Fonológiai tanulmányok


Kontrasztredukció: összeolvadás és neutralizáció

Cikkünknek ebben a részében először a neutralizáció különböző aspektusaival foglalkozunk, majd kitérünk a zöngésségi szembenállás szempontjából leggyakrabban tárgyalt neutralizációs környezetekre: a szóvégi helyzetre és a regresszív zöngésségi hasonulásra. A fonológiai irodalom általában a fonéma-összeolvadás (merger) és a neutralizáció terminust használja a fonológiai szembenállás megszűnésének leírására. Ahogy Yu (2011) fogalmaz, mindkettő ugyanannak az éremnek – a kontrasztredukciónak – a két oldalát képviseli. Fonéma-összeolvadásról általában akkor beszélünk, amikor a kontrasztredukció révén semmilyen nyoma nem marad az eredeti oppozíciónak egy adott nyelvi rendszerben. Ez az összeolvadás potenciálisan homofón alakokat is létrehozhat. Ide sorolható például a zöngétlen labioveláris közelítőhang /ʍ/ és a zöngés /w/ összeolvadása /w/-be a legtöbb angol dialektusban (Blevins 2004; Minkova 2004). A korábbi /ʍ/–/w/ kontraszt (pl. which ’amely’– witch ’boszorkány’) mára már teljesen eltűnt (mindkét alakot [w]-vel ejtik), a korábbi kontrasztnak semmi nyoma nincs a nyelvtanban. Hasonló volt a helyzet a magyarban az /ʎ/–/j/ fonémákkal (pl. folyt–fojt; l. Kálmán 1971). Az összeolvadás tipikusan diakrón, illetve dialektológiai jelenség, de szinkrón szinten is megfigyelhetjük mint szociofonológiai variabilitást mutató folyamatot. Erre példa a standard brit angol, ahol az /ʊə/ és az /oː/ a konzervatív és idősebb beszélők számára fonémák, tehát például a poor /pʊə/ ’szegény’ és a pour /poː/ ’önt’ alakok minimálpárt alkotnak. Azonban a fiatal beszélők nyelvében a két fonéma összeolvadt /oː/-ba, és így a poor és a pour az ő számukra már homofón (erről az ún. „force–cure merger”-ről l. Wells 1982 és Hamann 2014).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 366 4

Pontosan fél évszázaddal ezelőtt, az Általános Nyelvészeti Tanulmányok hatodik kötetében jelent meg a klasszikus generatív fonológia emblematikus magyar alapműve, Szépe György Az alsóbb nyelvi szintek leírása című tanulmánya. A sorozatban azóta mindössze kétszer került sor fonológiai tanulmányokat felsorakoztató kötet kiadására, 1974-ben és 1998-ban. Huszonegy év elteltével most ismét fonológiai tárgyú tematikus számmal jelentkezünk, amellyel Péter Mihályt, a magyarországi fonológiai kutatások kiemelkedő személyiségét, a legutóbbi ilyen kötet szerkesztőjét köszöntjük 90. születésnapja alkalmából. Az 1998-as gyűjtemény szerzői közül ismét sikerült megnyernünk Polgárdi Krisztina, Szigetvári Péter és Varga László közreműködését, akárcsak a szakma olyan további nagy alakjaiét, mint Nádasdy Ádám és Törkenczy Miklós. Az újabb fonológusnemzedékek képviseletében helyet kapott a kötetben Balogné Bérces Katalin, Bárkányi Zsuzsanna, Cser András, Gaál Zoltán Kristóf, Huszthy Bálint, G. Kiss Zoltán és Rebrus Péter írása is. A hagyományokat folytatva felkértünk három külföldi szerzőt is Firdos Atta, Markus Pöchtrager és Jeroen van de Weijer személyében. A kötet összeállításában a lehető legnagyobb tematikai és megközelítésbeli sokszínűségre törekedtünk. A jelenkori palettán jelen lévő számos fonológiaelméleti iskola közül megjelenik benne az optimalitáselmélet és a harmónianyelvtan mellett a kormányzásfonológia több különböző változata, valamint egy áttekintő tanulmányban a szabályalapú, ábrázolásalapú, megszorításalapú és használatalapú fonológiák szinte teljes köre. A fonológia határterületei közül a kötet tanulmányai tárgyalják a fonetikának, a morfológiának, a szintaxisnak, a nyelvtörténetnek és a nyelvi kölcsönzésnek a fonológiával alkotott metszéspontjait. A vizsgált nyelvek között megtalálható a magyar mellett az angol, a latin, az olasz, a spanyol és a Pakisztánban beszélt szaraiki, de szóba kerül a japán, német, dán, szlovén, lengyel, orosz, komi, török, katalán, indonéz, ponapéi, vata, beludzs és más nyelvek fonológiája is. A szemügyre vett fonológiai jelenségek köre is változatos: a magyar magánhangzó-harmónia átfogó és részletes tárgyalásán kívül szó esik a kötetben a zöngésségi szembenállásról a magyarban és annak hiányáról az angolban, a fonologizálódásról és a morfologizálódásról, a reduplikációról, a törlésről és a lenícióról, a magyar melléknevek többes számáról és a magyar mondatok hangsúlyozásáról, a fonotaktikáról és az idegen akcentusról, továbbá a fonológiai ábrázolásokról és a fonológiai variáció lehetséges kezelésmódjairól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave