Siptár Péter (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Fonológiai tanulmányok


Az /l/-sötétedés és az apofóniai lánc

Ezen problémák megoldására azt javaslom, hogy a sztenderd brit laterálisokat mögöttesen |A I U|-ként elemezzük és minden pozícióban részlegesen értelmezzük. Backley (2011) nem használja az |A I U| kombinációt a mássalhangzók ábrázolása során, de ennek nincs elvi akadálya, hiszen a magánhangzók esetében előfordul (pl. magyar [ø]), és az összes többi kombináció létezik a mássalhangzóknál is (|U I| a [ç] típusú palatovelárisok, |U A| pedig a [q] típusú uvulárisok elemzésére használatos). Az angolban viszont az |I| és |U| elem egyetlen felszíni szegmentumban sem kombinálódik: nincsenek elöl képzett kerekített magánhangzók vagy palatoveláris mássalhangzók, és még a laterálisban is vagy csak az |I|, vagy csak az |U| jelenik meg a felszínen, de mindkettő egyszerre nem. Ezt a fajta megszorítást az elemelméletben úgy lehet kifejezni, hogy az olyan nyelvekben, mint az angol, az |I| és |U| elem közös tengelyen osztozik, s emiatt nem alkothatnak összetett szegmentumot. Ezért, ha a laterális ábrázolásában mögöttesen mindketten jelen vannak, akkor ezen a szinten lebegniük kell. Az |I| és |U| asszociációjára a frázisszinten kerül sor a sztenderd britben, létrehozva a (9e–f)-beli |A I| [l] és |A U| [ɫ] variánsokat. Javaslatom szerint azt, hogy melyik elem melyik pozícióban realizálódik, az apofóniai lánc és a szótagszerkezet megfeleltetése határozza meg. Az apofóniai láncot Guerssel és Lowenstamm (1996) |I| → |A| → |U| → |U|-ként definiálja.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 366 4

Pontosan fél évszázaddal ezelőtt, az Általános Nyelvészeti Tanulmányok hatodik kötetében jelent meg a klasszikus generatív fonológia emblematikus magyar alapműve, Szépe György Az alsóbb nyelvi szintek leírása című tanulmánya. A sorozatban azóta mindössze kétszer került sor fonológiai tanulmányokat felsorakoztató kötet kiadására, 1974-ben és 1998-ban. Huszonegy év elteltével most ismét fonológiai tárgyú tematikus számmal jelentkezünk, amellyel Péter Mihályt, a magyarországi fonológiai kutatások kiemelkedő személyiségét, a legutóbbi ilyen kötet szerkesztőjét köszöntjük 90. születésnapja alkalmából. Az 1998-as gyűjtemény szerzői közül ismét sikerült megnyernünk Polgárdi Krisztina, Szigetvári Péter és Varga László közreműködését, akárcsak a szakma olyan további nagy alakjaiét, mint Nádasdy Ádám és Törkenczy Miklós. Az újabb fonológusnemzedékek képviseletében helyet kapott a kötetben Balogné Bérces Katalin, Bárkányi Zsuzsanna, Cser András, Gaál Zoltán Kristóf, Huszthy Bálint, G. Kiss Zoltán és Rebrus Péter írása is. A hagyományokat folytatva felkértünk három külföldi szerzőt is Firdos Atta, Markus Pöchtrager és Jeroen van de Weijer személyében. A kötet összeállításában a lehető legnagyobb tematikai és megközelítésbeli sokszínűségre törekedtünk. A jelenkori palettán jelen lévő számos fonológiaelméleti iskola közül megjelenik benne az optimalitáselmélet és a harmónianyelvtan mellett a kormányzásfonológia több különböző változata, valamint egy áttekintő tanulmányban a szabályalapú, ábrázolásalapú, megszorításalapú és használatalapú fonológiák szinte teljes köre. A fonológia határterületei közül a kötet tanulmányai tárgyalják a fonetikának, a morfológiának, a szintaxisnak, a nyelvtörténetnek és a nyelvi kölcsönzésnek a fonológiával alkotott metszéspontjait. A vizsgált nyelvek között megtalálható a magyar mellett az angol, a latin, az olasz, a spanyol és a Pakisztánban beszélt szaraiki, de szóba kerül a japán, német, dán, szlovén, lengyel, orosz, komi, török, katalán, indonéz, ponapéi, vata, beludzs és más nyelvek fonológiája is. A szemügyre vett fonológiai jelenségek köre is változatos: a magyar magánhangzó-harmónia átfogó és részletes tárgyalásán kívül szó esik a kötetben a zöngésségi szembenállásról a magyarban és annak hiányáról az angolban, a fonologizálódásról és a morfologizálódásról, a reduplikációról, a törlésről és a lenícióról, a magyar melléknevek többes számáról és a magyar mondatok hangsúlyozásáról, a fonotaktikáról és az idegen akcentusról, továbbá a fonológiai ábrázolásokról és a fonológiai variáció lehetséges kezelésmódjairól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave