Születést követően a színlátásért felelős retinális csapok sűrűsége alacsony, mérete eltér a felnőttek retinájában találhatóktól, aminek a következménye, hogy nem nyelik el a fényt olyan hatékonyan, ahogy felnőttkorban, így a látásélesség gyenge és a színlátás szegényesebb (Goldstein, 2014). Ugyanakkor ez magyarázza azokat a kultúrközi és preverbális korú gyermekek vizsgálatából származó eredményeket, miszerint az alapszínek észlelése veleszületett. 4 hónapos gyermekeknek ugyanolyan kék-zöld kategóriájuk van, mint a felnőtteknek: elkülönítik egymástól a 450 (kék) és 510 (zöld) nanométeres hullámhosszú színeket, ugyanakkor nem különítik el a 450 (kék) és 480 (kék) nanométer hullámhosszú színeket (Sekuler & Blake, 2004). A színárnyalatok az alapszínek keveredéséből származnak. A színek perceptuális megkülönböztetésére és felismerésére tehát a 3 éves gyermek is képes, a színfelismerés fejlődésében elsőként a gyermek a dolgok nevéhez köti a színeket. Ebben az életkorban még nem alakult ki a színek lényegi fogalma, vagyis a színek szenzoros jelentésének verbalitásában vannak hiányosságai, ezt tanulnia kell: minden lehet piros és minden megváltoztathatja a színét. A 4 éves fejében lassan elválik a szín fogalma az adott jelenlévő tárgytól, a piros szín jelentése adott tárgyhoz kapcsolódik. Az 5-6 éves felismeri az alapszíneket, különböző árnyalatokat, de nem biztos, hogy meg is tudja nevezni azokat. A 9-10 éves már az árnyalatokat is megnevezi (Goldstein, 2014).