Kertész András

Plauzibilis érvelés a generatív nyelvészet történetében


A p-modell alapfogalmai

A p-modell kiinduló gondolata ugyanaz a meglátás, amelyet Chomsky az (1)(a)-ban idézett mondatban fogalmazott meg: a nyelvészeti elméletalkotásban csupán ritkán, szélső esetekben találkozhatunk bizonyosan igaz kijelentésekkel. Azok a kijelentések, amelyek a problémamegoldásban releváns szerepet játszanak, többnyire nem bizonyosan igazak, hanem csupán plauzibilisek.74 Az, hogy plauzibilisek, első megközelítésben azt jelenti, hogy noha nem bizonyosan igazak, hajlandóak vagyunk – bizonyos mértékig – elfogadni őket. Egy kijelentés plauzibilitási értéke attól függ, hogy e plauzibilitási érték forrása mennyire megbízható. Nagyon megbízható források magasabb, kevésbé megbízhatóak alacsonyabb plauzibilitási értéket rendelnek egy adott kijelentéshez.75 A források megbízhatósága az azt befolyásoló új információk hatására módosulhat, és a forrás megbízhatóságának változása következtében a kijelentések plauzibilitási értéke is változhat. Kétféle forrást különböztetünk meg: közvetlen és közvetett forrást. A közvetlen források esetében egy kijelentés plauzibilitási értéke a forrás megbízhatóságától függ: ilyen közvetlen források pl. megfigyelések, korpuszok, kísérletek, gondolatkísérletek, publikációk, introspekció stb. (vö. Rescher 1976: 6k.; Kertész–Rákosi 2012). Adott esetben indokolt lehet a források közötti differenciálás: intellektuális tényezők (könyv, tanulmány, kísérlet, gondolatkísérlet stb.), társadalmi tényezők (autoritás, csoportérdek) vagy retorika. A közvetett források esetében az adott kijelentés plauzibilitási értéke egyéb kijelentések plauzibilitási értékétől függ, azaz az utóbbi esetben következtetéssel rendelünk plauzibilitási értéket az adott kijelentéshez.76 Egy olyan kijelentést, amelyhez közvetlen vagy közvetett forrás alapján plauzibilitási értéket rendelünk, plauzibilis kijelentésnek nevezünk.77

Plauzibilis érvelés a generatív nyelvészet történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 465 4

A nyelvtudomány historiográfiája az utóbbi mintegy négy évtizedben periférikus, kevesek által művelt, alulértékelt szakterületből a nyelvtudomány egyik dinami¬kusan fejlődő, gazdag szakirodalmat produkáló, elismert részdiszciplínájává vált. A tudománytörténet-írás iránti érdeklődés kialakulása, valamint a generatív nyelvészet nagy visszhangot kiváltó fogadtatásának egymásra hatása következté¬ben a generatív nyelvészet története a tudománytörténet-írás fókuszába került. Azonban mindeddig nem született átfogó elemzés a generatív nyelvészet történe¬tét feldolgozó historiográfiai nézetekről. A jelen kismonográfia e hiány pótlására tesz kísérletet. Célja három feladat végrehajtása: Az első az, hogy a generatív nyelvészet történetére vonatkozó, egymástól oly¬kor radikálisan különböző historiográfiai nézetek pluralizmusának tárgyilagos be¬mutatásával elősegítse a generatív nyelvészet hazai recepcióját. A könyv második célja, hogy feltárja a bemutatott tudománytörténeti állás¬pontok hibáit és felvesse a hibákat elkerülő historiográfiai alapfogalmak, hipoté¬zisek és eszközök kidolgozásának indokoltságát. A harmadik cél a historiográfiai nézetek elemzéséből levont következtetések alapján egy olyan új historiográfia lehetőségének egy esettanulmányban való szemléltetése, amely elkerüli az elemzett nézetek hibáit, és egy új tudománytör¬téneti szemléletet körvonalaz. Szándéka szerint a könyv közérthetőségre törekvő tudományos munka. A szerteágazó szakirodalom bemutatása, szisztematizálása és kritikai elemzése mellett önálló mondandóval kíván hozzájárulni a nyelvtudománytörténet-íráshoz, ezért felkeltheti a tudománytörténet iránt érdeklődő nyelvészek és a nyelvtudo¬mány iránt érdeklődő tudománytörténészek figyelmét is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kertesz-plauzibilis-erveles-a-generativ-nyelveszet-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave