A generatív nyelvészet híveiként fellépő historiográfusok nagy jelentőséget tulajdonítanak Chomsky szerintük legendás Skinner-recenziójának (Skinner 1957, Chomsky 1959b) és az azzal összefüggésben kibontakozó szerepének a kognitív tudomány létrejöttében, mivel hatékony támadást mért bloomfieldi és a neo-bloomfieldiánus nyelvészetben képviselt behaviourizmusra (l. még Chomsky 1995b [1968]). Boeckx nem a Syntactic Structurest, hanem Chomsky Skinner-recenzióját tekinti a valódi fordulópontnak azzal az indoklással, hogy az utóbbi alapozta meg a biolingvisztikát, mely jelenleg a minimalizmusban teljesedik ki (Boeckx 2006: 16). ten Hacken a közvélekedéssel szemben – forrásai alapján – amellett érvel, hogy a kognitivizmus már a Syntactic Structures megjelenése előtt konstitutív eleme volt Chomsky nyelvészetének. További példa, hogy Otero (1994: 14) George Millerrel és Howard Gardnerrel egyetértve 1956. szeptember 11-ét nevezi meg a kognitív tudomány születésnapjaként – azt a napot, amikor Chomsky (1956) híressé vált előadásában amellett érvelt, hogy a véges állapotú automaták elmélete nem alkalmas a természetes nyelvi szerkezetek leírására (Chomsky 1959b). Ezzel szemben például Murray (1994: 232–3) csak a neo-bloomfieldiánusok megtámadásának egyik retorikai eszközeként említi meg a Skinner-recenziót és a behaviorizmussal szembeszálló kognitivista felfogást. Chomsky szalmabáb érvelését emeli ki – csakúgy, mint Seuren (1998: 252) –, amellyel valójában nem Skinner nézetét, hanem a saját maga által konstruált és Skinner könyvére önkényesen rávetített fiktív felfogást támadja. Harris (1993a: 55) is – bár hivatkozik Miller és Gardner értékelésére – a neo-bloomfieldiánusok ellen indított háború egyik, de nem kitüntetett elemének tartja a kognitivizsmust, melynél szerinte nagyobb csapás volt a neo-bloomfieldiánusokra például Halle (1959) publikálása (Harris 1993a: 58–59). Nyilvánvaló, hogy mindkét szélsőség torzít és megnehezíti a kognitivizmus értékelését. Jelentőségének megértéséhez az említett sommás ítéleteken túllépve olyan elemzésekre lenne szükség, amelyek tudományelméleti és tudománytörténeti szempontokat egyaránt mérlegelve vizsgálják meg azt, hogy Chomsky kognitivizmusa hogyan járult hozzá a huszadik századi tudományok rendszerének újrastrukturálásához. Nézzük meg, mi lehetne egy ilyen, a későbbiekben elvégzendő elemzés kiindulópontja.