(…) A strukturális szupervízió szerkezetét úgy jellemezhetjük, hogy abban a szupervizor úgy irányítja a terapeutát, hogy a terapeuta képes legyen úgy irányítani a szülőket, hogy azok képesek legyenek irányítani a gyermekeiket. A befolyásolás, a szabályok és szerepek megváltoztatásának eshetősége a hierarchia csúcsán álló szupervizor esetében a legnagyobb. A szupervizor és a terapeuta feladata nem a problémamegoldás, hanem a család szerkezetének, hierarchiájának és határainak helyreállítása. Ha a család alrendszerei (szülői, házastársi, gyermeki) közti határok túlságosan merevek, akkor ez a család szétfejlődéséhez (disengagement), ha pedig túlságosan átjárhatók, akkor ez a család összeolvadásához (enmeshment) vezet. Hasonló gondot jelent az is, ha a család – alkalmazkodást befolyásoló – külső határai torzulnak. Ennek egyik véglete a rigiditás, ami a család izolálódását eredményezi. A másik végletet a külső határok feloldódása jelenti, amely kaotikus családi élettel jár együtt. A hierarchia magasabb szintjén álló szupervizor-terapeuta alrendszer, gyakran humoros módon, elhárítja azt, hogy a kapcsolati problémák megoldásán dolgozzon. Ehelyett visszaadja a családnak a megoldáskeresés feladatát.