A közegészségügyi (különösen a környezet- és település-, élelmezés- és táplálkozás-, gyermek- és ifjúság-, illetve sugár-egészségügyi, kémiai biztonsági), a járványügyi, az egészségfejlesztési (egészségvédelmi, egészségnevelési és egészségmegőrzési), az egészségügyi igazgatási tevékenységek szakmai irányítása, valamint az egészségügyi ellátás felügyelete állami feladat, amelyet az egészségügyi államigazgatási szerv lát el. A magyar egészségügyben az 1951-ben létrehozott Állami Közegészségügyi Felügyelet volt az első országos hatáskörű, önálló hatósági jogkörrel működő szervezet. Az 1989-es rendszerváltozás előtti utolsó szabályozását az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) létrehozásáról szóló 1991. évi XI. törvény helyezte hatályon kívül. A törvény hatályos szövege ma már nem nevesíti az ÁNTSZ-t mint egészségügyi államigazgatási szervet, ami annyit jelent, hogy annak elnevezése bármikor megváltoztatható. A jelenleg ÁNTSZ elnevezésű önálló egészségügyi államigazgatási szerv önálló hatáskörrel működő, állami költségvetésből működtetett központi hivatal országos szervezettel, amely a helyi önkormányzatiság elvét tiszteletben tartva jött létre. A szolgálat élén az országos tisztifőorvos áll, aki feladatait az ágazati minisztérium egészségügyért felelős államtitkársága közvetlen irányításával látja el. Központi szerve az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH). Az OTH szervezetéhez tartoznak a szakmai-módszertani feladatokat ellátó országos intézetek. A 2010-es országgyűlési választásokat követően megkezdődött az államigazgatási rendszer második (közép-) szintjén a megyék szerepének ismételt megerősödése a régiós struktúrával szemben. A hatósági feladatok (engedélyezés, ellenőrzés, szankcionálás) átkerültek a megyei kormányhivatalokhoz.