Korábban láttuk, hogy a diagnózis felállítását követően az információnyújtásnak és a betegséggel való szembesülés során kialakuló feszültségek feldolgozásának fontos szerepe van. A nemzetközi gyakorlatban a segítőmunkának ez a fele elsősorban a demenciaközpontokban lévő team körülírt feladataként jelenik meg. Ezt követően a gondozó családnak hosszú távú segítségre van szüksége a leépülés folyamán megjelenő pszichoszociális nehézségek hatékony kezelésében és a gondozó családtagok tehermentesítésében, támogatásában. A segítőmunka középpontjában a megbirkózási stratégiák erősítése és a gondozási nehézségek kapcsán nyújtott tanácsadás mellett a források és a támogató hálózat mobilizálása, valamint az ellátási hátterek biztosítása áll. A felmerülő orvosi kontroll, az állapot-felülvizsgálat, a gyógyszeres kezelés biztosítása, valamint a társuló pszichiátriai zavarok kezelése továbbra is fontos része a demenciával küzdő betegek segítésének, és feltételezi a megfelelő orvosi konzultációs háttér jelenlétét, az egészségügyi ellátás rendszerében a pszichoszociális nehézségekkel kapcsolatos tágabb segítőmunka azonban kevésbé biztosítható. A kérdés az, hogy milyen szervezeti keretben lehet hatékonyan foglalkozni ezekkel a nehézségekkel.