A bundabotrányok szinte a sportok egyikét sem kímélték: az egyéni sportágakban – főként a fogadási piacon kiemelten kezeltekben, mint például a tenisz vagy a snooker – éppen annyira jelen lehet a manipuláció gyanúja, mint a csapatsportokban. Az adott sportág kitettségének megítélése rendkívül bonyolult, hiszen függ attól, hogy hány embert kell bevonni a manipulációhoz; mekkora súlya van a bírói döntéseknek; mennyit keresnek a játékosok; mennyire látványos a szándékos hibázás; mekkora tétje van az adott meccsnek; és nem utolsósorban, hogy milyen népszerű az adott sportág, az adott verseny vagy az adott játékos. Nyilvánvaló, hogy ezek a tényezők egymást kiegyenlíthetik vagy éppen erősíthetik.202 A snookerben például a bírónak ugyan rendkívül kevés lehetősége van befolyásolni a meccset, viszont amennyiben egy játékos szándékosan rosszabban teljesít, mint amire képes, szinte lehetetlen megítélni, hogy éppen csak rossz napja van, a szerencse pártolt el mellőle vagy csal. Éppen ezért rendkívül nehéz bizonyítani a manipulációt, olyannyira, hogy annak ellenére, hogy snooker-bundabotrányok szinte évente látnak napvilágot, eddig a sport történetében csak négy játékost tartóztattak le, egyiket sem tudták azonban bűncselekmény okán elítélni. Mivel igazán sokat csak néhány top játékos keres, a fogadási piac pedig rendkívül élénk a snookertornák során, akár híres, elismert játékosoknak is megérheti a bundázás például olyan tornákon, amelyek pénzdíja nem annyira magas, így sem a ranglistás helyezésüket, sem a megítélésüket nem veszélyezteti.