Az edzésmunkával a sportolók részben arra készülnek, hogy terhelés alatt is jól döntsenek. Érdekes, hogy ha nem az élsportolókat nézzük, akkor a terhelés és a döntések minősége között egyértelmű a negatív összefüggés, ahogy az logikusnak is tűnne mindenkire nézve: ahogyan fáradunk, rosszabb döntéseket hozunk.22 Bár nem egyértelműek az eredmények, az élsportolóknál ettől eltérő kapcsolat sejlik fel. Úgy tűnik, mintha a terhelés hatására mutatkoznának meg a valódi döntéshozatali és kivitelezési képességek. Egy ausztrál kutatásban például hivatásos vízilabdázókkal kétféle feladatot végeztettek. Az egyikben tíz kivetített játékhelyzetben kellett a labda birtokosának szerepébe bújva döntést hozniuk arról, kinek passzoljanak. A másik feladatban a kapu nagy része lefedve várta a játékosokat, és csak a sarkokba fért be a labda. Ide kellett öt másodpercenként büntetőket dobni. A gyakorlatokat sorozatban végezték, köztük pedig vízilabda-edzőgyakorlatokkal fárasztották őket, a sorozatok között egyre rövidebb pihenőket hagyva. Meglepő módon a sportolók döntéseinek minősége gyenge és közepes terhelésnél kissé romlott a nulla terheléshez képest, de nagyon magas terhelésnél jobb volt, alig maradt el a kipihent állapotban hozott döntésektől. A büntetők pontossága és ereje nem változott szignifikánsan.23 Az eredmények azért nem egyértelműek, mert sokszor csak egyféle fáradást mérnek a kutatók. Egy másik kutatásban például a mentális fáradtság hatását vizsgálva futballjátékosok esetében megfigyelhető volt, hogy a döntési sebesség a fáradtsággal csökkent.24