Ez a szempontsor első rátekintésre talán túlságosan is hosszúnak és részletezőnek tűnhet, de kifejezetten célunk volt annak összegző bemutatása, hogy amikor kapcsolatba kerülünk egy emberrel, mi mindent vehetünk észre rajta, ami alátámasztja, kiegészíti, bővíti, módosítja vagy éppen ellentétébe fordítja szavainak tartalmát. Ha kliensről van szó, a nonverbális jelek alapos megfigyelésére természetesen akkor van leginkább lehetőségünk, amikor tereptanárunk vagy más kolléga mellett hospitálunk, s azt a rövid instrukciót kapjuk, hogy figyeljük meg a klienst. Ilyenkor nemegyszer kisebb zavar támad a gyakornokban, hogy vajon mit, illetve mi mindent kellene megfigyelnie. Ebben a helyzetben szinte ömlik rá az információ, s amikor a beszélgetés végén megkérdezi a tereptanár a gyakornoktól, hogy mit figyelt meg, akkor rendszerint csak az elhangzott szavak kerülnek terítékre. A kliens egyéb megnyilvánulásaira rátérve sokszor még arra sem emlékszik a kezdő gyakornok, hogy milyen színű volt a kliens haja. S ha nem sírta el magát, nem ugrott fel a székről, vagy nem rágta tövig a körmeit, az enyhébb nonverbális üzenetek szinte észrevétlenek maradtak a hallgató számára. S ez még csak a segítséget kérő emberről szól, a tereptanár, a létrejött kapcsolat változói, a kölcsönös kommunikáció dinamikája még szóba sem került. A hospitálás, minden ellenkező hiedelemmel szemben van olyan nehéz feladat, mint akár egy segítő beszélgetés lefolytatása. Ez a szempontsor tehát ennek egyik elemét veszi nagyító alá.