Tanulmányunkban három, a nemzetközi neuropszichológiai irodalomban népszerű téri emlékezetvizsgáló eljárást mutattunk be. A Corsi-kockák feladattal és a Visual Patterns Test-tel kapcsolatban először közöltünk magyar fejlődéspszichológiai adatokat. A két téri-vizuális munkamemória-vizsgáló eljárással végzett vizsgálataink alapján számos elméleti és gyakorlati, diagnoszitkai következtetésre juthatunk. A VPT megalkotói, Della Sala és munkatársai úgy gondolták, hogy a teszt elsősorban a munkamemória vizuális komponensének kapacitását méri, amely független a téri pozíciók megtartásának képességétől. Fejlődési adataink nem támasztják alá ezt az elképzelést. A két teszttel mért munkamemóriaterjedelem-mutatók jelentős együttjárást mutattak, amely független volt az életkori hatásoktól. Ezt az eredményt azonban legalább két szempontból is óvatosan kell kezelnünk. Egyrészt nem lehet elhanyagolni azt a módszertani tényt, hogy a VPT és Corsi-kockák mutatói lényegesen gyengébb együttjárást mutattak, mint a tesztek A és B változatai. Másrészt Logie (1990) korábban ismertetett modellje, amely elkülöníti a téri és vizuális munkamemória-alrendszereket, hangsúlyozottan nem fejlődési elmélet. Mint arra a közelmúltban Scholl és Fraone (2004) igen alapos elemzésében rámutatott, elképzelhető, hogy a felnőtt kísérleti és neuropszichológiai adatokon alapuló modell jelentős módosításokra szorul a fejlődési adatok figyelembevétele után. Számos vizsgálati eredmény utal arra, hogy 6–7 éves kor után jelentős kódolási és előhívási stratégiaváltozás történik a téri vizuális információkkal kapcsolatos memóriafunkciókban (Scholl, Fraone, 2004). Van egy további elméleti probléma is, amely nehezíti azok dolgát, akik független vizuális és téri munkamemória-feladatokat szeretnének konstruálni. A közelmúltban Miyake és munkatársai (2001) egy nagyszabású pszichometriai vizsgálatsorozatban meggyőző bizonyítékokat mutattak be arra vonatkozóan, hogy a téri-vizuális emlékezeti feladatok esetében a végrehajtó rendszer mindig meghatározó szerepet játszik. Ennek a kérdésnek a tárgyalása messze meghaladja ennek az alapvetően módszertani tanulmánynak a kereteit, de annyit érdemes leszögezni, hogy a téri-vizuális emlékezeti funkciók esetében hatványozottan igaz, hogy csak átfogó neuropszichológiai térképezés keretében szabad az esetleges memóriadeficitet elemezni. Ezt támasztják alá az LLT-vel végzett vizsgálataink is, amely a két munkamemória-feladattal összevetve lényegesen komplexebb terhelést ró a vizsgálati személyre. Az agysérült csoport eredményei alapján megállapítható, hogy a parietális sérült csoport a Corsi-kockák és a VPT feladatokon szignifikánsan rosszabbul teljesített a frontális és a temporális csoportnál. Az LLT mutatóiban azonban nem volt különbség a három agysérült csoport között, bár az egészséges normatív adatokhoz viszonyítva mindhárom csoport a károsodott övezetben volt. Egyértelműnek tűnik, hogy az LLT nem alkalmas lokalizáció megállapítására. Természetesen tovább árnyalná a képet, ha lateralitás szempontjából is elemezhetnénk az adatokat, azonban vizsgálati csoportjaink heterogenitása ezt jelenleg nem teszi lehetővé. Világosan kell azonban látnunk, hogy az LLT és az ehhez hasonló összetett kódolási stratéglákat, végrehajtó funkciókat involváló téri-vizuális feladatok megoldásában a frontális és a temporális lebeny léziója hasonló mértékű zavart idézhet elő, mint a parietális lebeny károsodása. A különböző eredetű téri tanulási zavarok csak a teljes neuropszichológiai profil ismeretében különíthetőek el egymástól. A Williams-szindrómás gyerekekkel végzett vizsgálataink további bizonyítékot szolgáltattak a téri-vizuális munkamemória károsodására ebben a ritka genetikai szindrómában. Ugyanakkor adataink nem támasztják alá azt az újabb keletű elképzelést, hogy a WSz-személyek elsősorban téri információk rövid távú megtartásában károsodottak, a mi vizsgálati csoportunk a VPT-n és a Corsi-kockák feladaton egyforma lemaradást mutatott a téri intelligencia alapján illesztett kontrollcsoporthoz képest (Vicari és mtsai, in press). A Williams-szindrómás személyek súlyosan károsodott teljesítményt produkáltak az LLT-n, ami a téri munkamemória-deficit mellett felveti a végrehajtó funkciók károsodásának lehetőségét is.