A TROG (Test for the Reception of Grammar – Bishop, 1983) eredetileg angol nyelvre kidolgozott és standardizált teszt, amely egyre bonyolultabb nyelvtani szerkezetek megértését vizsgálja. Számos tipikus és atipikus csoportokra irányuló nyelvfejlődési vizsgálat használja a TROG-ot a nyelvtani képességek általános mérőeszközeként és szűrőtesztként, illesztési mutatóként vagy akár speciális kísérleti célokra is. A WSz nyelvi vizsgálataiban is gyakran használják, bár az eredmények és a konklúziók nagy változatosságot mutatnak. Bellugi és munkatársai első eredményei (1988, 1990, 1994) 6 WSz- személy vizsgálata alapján azt mutatták, hogy megértik a felcserélhető szereplőjű passzív mondatokat, amelyek a tipikus fejlődésű (TF) gyerekek és az összehasonlítási csoportként használt Down-szindrómások (DS) számára is nehezek voltak. A legnagyobb WSz-csoportot Mervis és munkatársai (1999) tesztelték. 77 WSz-személy adatai alapján amellett érvelnek, hogy a nyelvtani megértés viszonylag jó Williams-szindrómában: a WSz-személyek 56%-a az életkorának megfelelő normális tartományon belül teljesített, de speciális nehézséget jelentettek számukra a vonatkozói mellékmondatok. Karmiloff- Smith és munkatársai (1998) 18 WSz-személyt teszteltek a TROG-gal (8–34 év között, átlagéletkor 18 év). A WSz-személyek átlagos tesztkora 6 év 7 hónap volt, ami sokkal alacsonyabb a szókincsszintjük alapján várhatónál. Az elemek szerinti hibaelemzés szerint a középponti beágyazás bizonyult a legnehezebb szerkezetnek, és a WSz-személyek által ejtett hibák nem lexikális, hanem inkább morfoszintaktikai természetűek voltak, ami a WSz morfoszintaxis-érintetlensége ellen szól. Volterra és munkatársai is (1996) azt találták, hogy a WSz-személyek teljesítménye a TROG olasz változatán elmaradt az életkori kontrollokétól, és a legtöbb hibát a prepozíciók és a névmások nem szerinti megkülönböztetésének megértését tesztelő és a felcserélhető szereplőket tartalmazó blokkokban ejtették.