Lőrinczné Bencze Edit

Az európai uniós bővítések elmélete és gyakorlata a horvát csatlakozás tükrében

Az Európai Unió bővítési politikájának fogalmi tisztázása

Az elméleti iskolák számos, a bővítéshez kapcsolódó kérdésre nem adnak kielégítő magyarázatot, melyekre azonban az Unió eddigi bővüléseinek elemzése és a múltbeli tanulságok megfogalmazása iránymutató lehet. Így ez a fejezet arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon hol húzódnak az európai integráció hármas feladatkörének – a mélyítésnek, a bővítésnek és az integráció kiteljesedésének (completing) – határai. (Faber–Wessels 2006) Vannak-e a Közösség bővítési politikájának alapvetései, állandó elemei, s az eddigi tapasztalatok alapján kiszámítható-e a további bővítés? Milyen változásokon ment keresztül a bővítési politika, s ezeknek milyen indítékai voltak? Miért jelent fordulópontot a keleti bővítés, s az ekkor kialakult normák érvényesek maradnak-e a további csatlakozások esetében is? Vajon Horvátország kapcsán mindebből levonhatóak-e messzemenő következtetések? Ezen kérdések megválaszolása segíthet feltérképezni a horvát csatlakozási folyamatot, annak sajátos elemeit, nehézségeit és buktatóit.1