A BBC „az élet kémiájának Nobel-díja”-ként jelentette be a 2009. évi kémiai Nobel-díjat, amelyen Venkatraman Ramakrishnan, Thomas A. Steitz és Ada E. Yonath osztozott. A kutatók a riboszóma szerkezetének és működésének feltárásában elért eredményeikkel szolgáltak rá az elismerésre. A riboszóma hatalmas molekularendszer, találóan a sejt „fehérjegyárá”-nak nevezik. A DNS-ben hordozott genetikai információt – egy másik nukleinsav, a hírvivő RNS „közbenjárásával” – a riboszóma lefordítja, majd elindulhat a fehérjék előállítása. A díj bejelentésekor közzétett történeti áttekintés Darwin általános evolúcióelméletéig nyúlt vissza, és megállapította, hogy a 2009-es Nobel-díj a harmadik volt azoknak a Nobel-díjaknak a sorában, amelyeket a darwini gondolatokat alátámasztó felfedezésért ítéltek oda. Az elsőt a DNS kettős hélix szerkezetének felismeréséért adták (James D. Watson, Francis Crick, Maurice Wilkins, 1962); a másodikat azért, mert sikerült kideríteni, hogyan másolódik át az információ a hírvivő RNS-molekulára (Roger Kornberg, 2006); 2009-ben pedig azért, mert megmutatták, „hogyan jelenik meg egy egyszerű DNS-kód hallásként, érzékelésként, ízlelésként vagy izomként, csontként, bőrként, sőt gondolatként és beszédként.” [1]