A Jugoszláviától örökölt alkotmány módosítása és az új választójogi törvény alapján tartották meg 1990 tavaszán az első, szabad, kétfordulós többpárti választásokat. amely alapító választásnak is tekinthető, hiszen megteremtette a független és demokratikus Horvátország alapjait. A választások, mint azt az előző fejezetben taglaltuk a többségi választási rendszer alapján zajlottak le, melyeknek politikai hatása több területen is érzékelhető volt. Egyrészt csökkentette a politikai pártok számát, másrészt pedig lehetőséget nyújtott a politikai koalíciók, szövetségek megalakulására. A harmadik terület, ahol ez a választási rendszer éreztette politikai hatását, a két legnagyobb befolyással bíró párt közötti versenyhelyzet kialakulása. A szavazók politikai megoszlása, polarizálódása alapvetően két nagy politikai erő, a HDZ és a Horvát Kommunisták Szövetsége, a későbbi SDP körül volt megfigyelhető. (A két rivális az első fordulóban együttesen a szavazatok 78%-át szerezte meg, míg a második fordulóban 82%-ot, s a két blokk együttesen a mandátumok 88%-át kapta.) Végül a negyedik, politikailag érezhető területként a megszerzett szavazatok és mandátumok közötti aránytalan kapcsolat tekinthető, hiszen a győztes HDZ párthoz képest a többi párt alulreprezentálva érezte magát a parlamentben. (Lásd 10. táblázat) Ez a választási törvény egyértelműen a nagyobb pártoknak kedvezett, amelyen, a kisebb pártok tiltakozása ellenére, nem is akartak változtatni. (Kasapović, 1997)