A horvát rendszerváltás során megalakuló pártoknak egymástól jól elkülöníthetően két problémára kellett választ találniuk. Egyrészt a horvát függetlenség kivívásának nehézségeiből fakadó gondokra, az újjáéledő horvát nacionalizmus kérdéseire, másrészt meg kellett oldani a politikai élet demokratizálását, s a plurális demokrácia kialakítását. Mindez hosszú és gyakran fájdalmas folyamat volt, melyben az is szerepet játszott, hogy nehezen és későn jöttek létre a különböző politikai csoportosulások, s a reformerők is lassan szerveződtek. 1989 és 1990 folyamán azonban – hasonlóan a többi rendszerváltó országhoz – kezdetét vette a rendszerváltó átalakulás, egyrészt megvalósult a Jugoszláv Kommunista Szövetségen (JKSZ) belüli elmozdulás a pluralizmus irányába, másrészt részben ennek következményeként Horvátországban is kialakultak az ellenzéki pártok. Amikor a JKSZ 1990. januári kongresszusán a párt feloszlatta magát, megnyílt a történelmi lehetőség Horvátország előtt is, így 1990 elején a szábor döntést hozott a többpártrendszer működéséről, elfogadta az önálló államisághoz nélkülözhetetlen alkotmánymódosítást és az új választási törvényt. 1993-ban megszületett a Politikai pártokról szóló törvény (Zakon o političkim strankama), mely az 1996-os 1998-as és a 2001. évi módosításaival (Narodne novine 76/93., 111/96., 164/98., 36/01) mind a mai napig meghatározza a pártok alakításának és a többpártrendszer működésének alapjait.