A jelen kutatásban a kitöltött szünetek jellegzetességeit és néma szünetekkel való együttes megjelenésüket elemeztük 4, 6 és 8 éves gyermekek spontán narratíváiban. A kutatás újdonsága, hogy ilyen fiatal (4 éves) gyermekek beszédében magyar nyelven még nem vizsgálták a jelenség megvalósulását és a kétféle szünettípus összefüggéseit. A szakirodalom szerint a kitöltött szünetek megjelenése a beszédben 2–3 éves korra tehető (Hudson Kam–Edwards 2008), ezért azt feltételeztük, hogy a 4 évesek narratíváiban lesz a legritkább a jelenség előfordulása. Hipotézisünkkel ellentétben azonban nem a 4 éveseknél adatoltunk legritkábban kitöltött szüneteket 100 szóra vetítve, hanem a 6 éveseknél; feltehetően az egyéni sajátosságoknak nagyobb szerepe volt ebben, mint az életkornak. A jelenség gyakorisága szignifikánsan nőtt 6 és 8 éves kor között – korábbi kutatásunkban is azt tapasztaltuk, hogy az iskolások gyakrabban tartanak néma szünetet, mint az óvodások (Gyarmathy–Horváth 2018), ennek oka feltehetően a közlések szerkesztettségének fejlődése. Egy másik korábbi kutatási eredmény szerint szignifikánsan nőtt a közlések komplexitása 6 éves és kisiskolás kor között (vö. Neuberger 2014), feltételezhető az összefüggés: a kitöltött szünetek gyakoriságának növekedése 6 és 8 éves kor között részben adódhat a beszéd komplexitásának fejlődéséből, a bonyolultabb közlések tervezésénél gyakrabban van szükség időnyerési stratégiára a tervezés során (Yaruss et al. 1999). A kitöltött szünetek megvalósulásának leggyakoribb formája a svá már 4 éves korban is, ennek egyrészt artikulációs oka van, másrészt a gyermek ezt is a felnőtt nyelvi minta alapján sajátítja el. Erre vezethető vissza az is, hogy a több hangból álló [ǝmh] forma volt a legritkább előfordulású mindhárom csoportban. Korábbi kutatásunk alapján feltételeztük (Horváth 2014), hogy a kitöltött szünet típusa szignifikánsan meghatározza annak időtartamát. A svá volt átlagosan a legrövidebb, az [ǝh] a leghosszabb. A svá időtartamára statisztikai modellt építettünk, amely azt mutatta, hogy a gyermek életkora befolyásolja az értékeket. A 4 évesek produkálták átlagosan a leghosszabb svákat tervezési bizonytalanság esetén, a 6 évesek beszédében csökkent az átlagos időtartam. A 8 éveseknél újra nőtt a svá-típusú kitöltött szünetek időtartama a 6 évesek beszédében adatolt értékekhez képest, ennek feltételezhetően egyik oka szintén a közlések komplexitásának növekedése 6 és 8 éves kor között.