Az ENSZ Drog- és Bűnügyi Hivatalának 2003-as jelentése alapján (UNODC 2003) a világ heroin- és kokainfogyasztása csökkenő tendenciát mutat, a szintetikus kábítószerek (köztük az amfetaminok és az ecstasy) fogyasztása összességében növekszik, viszont régiónként és szertípusonként jelentős eltérések tapasztalhatók. A kenderszármazékok (marihuána és hasis) fogyasztása továbbra is jelentősen nő, bár régiónként ugyancsak tapasztalhatók eltérések: például Észak-Amerikában stagnálás (a középiskolások körében némi csökkenés). Aggasztó, hogy a kannabiszfogyasztás számszerű növekedésével egyidejűleg nő a kezelést igénylők száma és aránya. Külön említést érdemel Svédország, amely az európai országok közül kivételes – és úgy tűnik, eredményes – drogpolitikát folytat immáron negyedszázada, amikor is nem kisebb célt tűzött ki, mint egy drogmentes társadalom megteremtését. A fogyasztással szemben intoleráns, ugyanakkor a kábítószerfüggők kezelését támogató drogpolitika következménye az évek óta tartósan alacsony kábítószer-használat. Magyarországon a kábítószer-fogyasztás rendszeres felmérése csak 1990 után indult meg, és a rendelkezésre álló adatok eleinte csak a középiskolásokra vonatkoztak, ami csak részben teszi lehetővé a nemzetközi trendekkel való összevetést A felmérések szerint a budapesti középiskolások drogfogyasztása az elmúlt tíz évben közel megháromszorozódott, és a tiltott droghasználat életprevalencia-értéke 2002-re összességében meghaladta a 30%-ot. Ezen belül a marihuánafogyasztás nőtt drasztikusan: a vizsgált populáció közel egyharmada használt legalább egyszer valamilyen kenderszármazékot. A nemzetközi adatokkal összhangban a második legelterjedtebben használt szerek az amfetamin-típusú stimulánsok (ecstasyval együtt kb. 20%). Ebben a populációban a kokain és a heroin életprevalencia-értéke 2–4%, illetve 0,8–3%. A visszatekintő epidemiológiai vizsgálatokkal felmért egészségkárosító hatások problémákkal terheltek, például politoxomán használóknál nem mindig lehet elválasztani a különféle drogok (többnyire az alkohol és a dohányzás) káros hatásait. Bár az epidemiológiai adatfelvételezés módszertana az elmúlt évtizedben sokat finomult, a kapott eredmények továbbra is csak statisztikai összefüggést jeleznek, és nem határoznak meg ok-okozati kapcsolatot. Globális elemzések mindazonáltal azt mutatják, hogy a fejlett országokban – ideértve a volt szocialista országokat is – a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az elégtelen testmozgás után a kábítószerek okozzák az emberi magatartással megelőzhető legtöbb testi és lelki egészségkárosodást.