Forrai Judit, Barcs István (szerk.)

Népegészségtan 1.


A dohánytermékek típusai

Világviszonylatban a legnépszerűbb és legelterjedtebb gyárilag előállított cigaretta mellett még számos egyéb típusa van a használat során füstképző, illetve füstmentes dohánytermékeknek. A füstképző dohánytermékek közé sorolható a kézzel sodort cigaretta, szivar, szivarka, vízipipa, a vágott pipadohány és az ízesített cigaretták (pl. az Indonéziából származó, szegfűszeget tartalmazó kretek, az elsősorban Indiában tradicionálisan használt bidi). A füstmentes dohánytermékek klasszikus példája a finomra őrölt, orrnyálkahártyára felszippantható dohánypor, a tubák, és a csíkokra vágott dohánylevél, amelyet szájüregben rágva használnak, ez a bagózás. Újabb termékként említhető a snus, amely esetében az őrölt dohányport gyárilag kisméretű textil- vagy papírtasakokba töltik, és használat közben többnyire az ajak vagy orca és a felső fogsor közé helyezik. A legújabb dohánytermékek szájban teljesen feloldódó változatban készülnek (pl. dohánytabletta, dohánylapocska, dohányrúd).[5]

Népegészségtan 1.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 529 3

A népegészségügyi ellenőr és a védőnő szakirány Népegészségtan tantárgya kötelező tananyaga

Hivatkozás: https://mersz.hu/forrai-barcs-nepegeszsegtan-1//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave