A vezető tünet legtöbbször a mellkasi fájdalom. Típusai: effort angina, instabil angina, Prinzmetal-angina (más néven spazmus). A kórképet gyakran kíséri légszomj, hányinger, hányás (a váguszizgalom miatt). A mellkasi fájdalom jól leírható az OPQRST (lásd a 14. fejezetben: Szedálás az IO-n) segítségével, azaz onset, provocation, quality, radiation, severity, time, vagyis a fájdalom kezdete, provokáló tényezője, jellege, kisugárzása, erőssége, ideje alapján. A kezdet általában hirtelen, a provokáló tényezők: fizikai megterhelés, stressz, vérnyomás kiugrás, élvezeti szer szedése vagy hiánya. Jellege szerint nyomó, szorító, markoló, égő érzetű is lehet. Kisugárzása az áll, a nyak, a váll, a kar, a hát, a gyomor régiók, a fájdalom erőssége az enyhétől a megsemmisítőig tarthat. A kezdettől eltelt idő típusos esetben rövid, egyéb esetekben hosszabb, míg mozgásra, pozícióváltozásra nem szűnik, légzéssel nem függ össze. A mellkasi fájdalom az esetek egy részében nem jár EKG-változással, ilyenkor a panaszok extrakardiális okának (pl. gasztroözofageális reflux, ulkusz stb.) tisztázása különösen célszerű. Iszkémiás eredet szabályos EKG esetén sem zárható ki, ahogy a mellkasi fájdalom nélkül észlelt EKG-változás hátterében is állhat egyéb kórfolyamat (pl. sztrók esetén észlelt aspecifikus ST-T hullámváltozások).